Szerző: konyvesblog
2017.10.06.
Harmadik alkalommal kapja meg valaki a Margó-díjat, mi pedig immár hagyományosnak mondható interjúsorozatban mutatjuk be a rövidlistára került jelölteket. Szöllősi Mátyás, Szerényi Szabolcs, Szirmay Ágnes, Gyurkovics Tamás, Storno Milán, Szabó Borbála és Gulyás Péter után Pető Péter mesél egy mindent eldöntő sztorizós estéről, a posztkönyvnyomtatási traumáról és egy magára ismerő játékvezetőről. A legjobb első prózakötetnek járó elismerést, és a Budapest a fiatal tehetségekért program különdíját az őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásár zárónapján, október 22-én adják át a Teslában. Az 500 ezer forinttal járó Margó-díj kiemelt támogatói a Főváros, a Bookline, a Balassi Intézet és az Aegon-díj.
Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?
A tudatlanság elviselésének tanulása. A szöveg olyan radikális változásokon ment át, annyiszor kellett újraírni, hogy természetessé vált a szenvedés, a vereség. És ez fontos tudás: hogy nem vagyok olyan szerencsés, akinek kihullik a kezéből a tökéletes mondat, fejezet. Nehéz volt elfogadni, hogy olykor nincs azonnali tudásom a megfelelő szerkezet megválasztásához, a mondatok fűzéséhez, a stílus eltalálásához, de amikor megértettem, hogy a szenvedés az utam, akkor könnyebb lett járni rajta. Úgy már könnyebb elviselni az írás különös magányát is.
Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát? Mi adta a kötet alapötletét?
Erre pontosan emlékszem: a Mika Tivadar Mulató kertjében három barátomnak sztorizgattam a játékvezetésről, nevetgéltünk, mígnem azzal álltak elő, hogy írjak ebből egy regényt. Megpróbáltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.