"NEM TUDOM, MIT KEZDJEK MAGAMMAL" - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT SZABÓ MAGDA

ÉLET ÉS IRODALOM / FEUILLETON
 - SZABADPOLC
Szerző: KISS NOÉMI
2017.10.06.

Halottakról jót, de nincsenek halottak. Szabó Magda figurái élnek, épp olyan elevenek, mint amikor megszülettek. A Freskó (1958), Az őz (1959), az Ókút(1970) vagy Az ajtó (1987) – többedszerre olvasva is drámai, feszesen felépített irodalom. Gyarlóság, árulás és leleplezett titkok retorikai bravúrja; a lélek kifürkészhetetlen elhajlásai eleven (polgári?) köntösben tálalják a szocializmusba veszett vagy épp felvirágzó életeket. Talán több is az élvezet, mint a valódi dráma, a hiány mindig betömődik, végül sima a magyarázat. Mintha volna némi gyávaság a kerek megoldásban, a hiány mégsem világnézeti, inkább közönségszolgálat. A történeti keret és a konfliktus egységes, receptje működik, előre eltervezettek a mondatok, a nyelvezet csupa gazdagság. Aki ennyit publikál, annak persze akadnak zsengéi, ő végig egyenletes színvonalú, mindent magához mér. Úgy is lehet látni, hogy inkább színház, mint próza ez az életmű. Eleven póz, hol dagályos, hol ironikus a gesztusa; ruhák, cipők, ridikülök és ékszerek díszítik. Sőt, a frizura és a rúzs színe éppolyan fontos, mint a debreceni származás, egy trianoni árva, vagy az, hogy valaki zsidósorsra jut (Katalin utca, 1969). Játék van benne, önzés és hithű karrier. Pénz és hírnév iránti vágy; esendő, emberi az egész. Szabó Magda megismételhetetlen figurája a magyar irodalomnak.

A történelem nagy teher, Szabó Magda regényei a történelem viharait követik emberi sorsaikkal; mégis zárt világban játszódnak, ahol a politikai rendszerek, fényes felívelések és kiszolgáltatott családok útjai kereszteződnek. Ennek nyilvánvalóan sok köze van életéhez, protestáns szelleméhez, legalábbis ezt hangoztatta. Szabó Magda a debreceni Dóczy József Gimnáziumban érettségizett 1935-ben, 1940-ben a Debreceni Egyetem magyar–latin szakán diplomázott, ahol a római kori szépségápolásról írta a diplomamunkáját, ez lett az első kis könyve 1940‑ben. Ígéretesen indul pályája, első verseskötetét kitűnően fogadja a kritika, aztán az elnémítását (tíz év) követően, az ötvenes években bontakozik ki újra, a nagy sikerű Freskó és Az őz című regényekkel. Igazi iskolairodalom ez, a nevelődés, a származás és a társadalmi szerep az egyik fő témája, „az osztály” és „a tudat” ott lebeg a háttérben. Olyanok e művek, mint az alkotójuk, némi túlzással Szabó Magdának saját életrajza az anyaga, vagy ha nem élte át, kitalálja, költ (a Für Elisében 2002-ben kitalálja, hogy van egy árva testvére, Cili, még a fényképét is felmutatja, de fogalmunk sincs, igaz-e). Fantáziája tehát végtelen tehetségű, s e fantázia szereppé válik, ahogy erre interjúiban és a Debrecenhez fűződő hűségviszonyában tudatosan rá is játszik. Mert „ha kényes dolgokról kérdezik az írót, az időjárásról kell beszélni”, adta a tanácsot a 2000-es években fiatalabb írótársának, Háy Jánosnak.

Márpedig Szabó Magda az igazodó írószerep nagymestere volt, ezt tanulta az államszocializmus idején, így lehet túlélni. Az interjú és a tévés szereplés számára éppolyan fontos része vagy receptje a sikernek, mint maga a mű. Okos (na, nem úgy, mint Nemes Nagy Ágnes, mikor Király Istvánnal vitázik a kamerák előtt, vagy a szűkszavú Galgóczi Erzsébet éles mondataival), esztétikus szerző, olyan ízléses tömegirodalom, ahol a fellépő író a dívaszerepet is magának szánja – uralni akarta recepcióját. Azzal lehetett nagyon megbántani, ha valaki bírálja, kizökkenti szerepéből, vagy a rossz színházi és tévés adaptációval, amikor nem ünnepli tömeg. Szabó Magda hivatali állásai révén (1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa 1949-ben történt elbocsátásáig, majd budapesti tanár, író) korán bejáratos a film, a cenzúra és az állami kultúra világába. Támogatói révén pedig a kommunizmus kulturális elitjének irodái­ba: Illés Endre, Nagy Péter, Réz Pál, Janikovszky Éva, Aczél György éppúgy barátja, mint az Újhold köre, Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, igen hűséges és támogató barátnője Radnóti Zsuzsa dramaturg. Sőt, Király István és Pándi Pál jóindulatát élvezi, bár ahogy Király István naplójából tudni, később neki már nem igen van közös témája a kötelező kávézáson se Juhász Ferenccel, se Szabó Magdával. Akik Király tanácsára az írószövetség 1986-os szakadásakor mégis inkább a párthű oldalt választják, kilépnek, majd visszalépnek a szövetségbe. Szabó Magda elég kételkedve tekint ezután az új elnökségre, Göncz Árpádot kicsivel jobban szereti, mint Csoóri Sándort. Konrád Györgyre sokáig neheztel, a Péterek nemzedékét és a prózafordulatot keserű és pikírt megjegyzésekkel illeti – főleg külföldi, jó honoráriumos szerepléseit látja veszélyben...

ITT OLVASHATÓ