NEM ÁLLÍTOM, HOGY EGY NEMZETI ÜNNEPEN AZ LENNE BÁRKINEK A DOLGA, HOGY NÁCIZZA AZ ISTENKIRÁLYT ÉS MOCSKOSFIDESZEZZEN

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: MOLNÁR BÁLINT
2017.10.24.

...Miközben a demokratikusan megválasztott politikusok átlátszó kampánybeszédekké, némelyek buszokkal szállított tömegre támaszkodó népgyűlésekké züllesztették az ünnepet (jó, tudom, ez mindig így volt, választások előtt pont miért ne lenne így), miközben a szabadság szót annyiszor vették a szájukra, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele, miközben névtelen, de igazi hősökkel helyezték egy mondatba saját, silány emberi önmagukat, ez itt közben történik velünk, körülöttünk. Esernyőkkel és zacskókkal, vagy esernyők és zacskók nélkül, sípokkal, vagy sípok nélkül, árpádsávos sálakkal a nyakban, vagy azok anélkül.

A helyzet az, hogy az Orbán-Fidesz-féle politikai kommunikációs agresszió jótékony hatásait – bármivel vigasztaljuk is magunkat – nem lehet megúszni. Akkor sem, ha ez itt nem a társadalom egésze, hanem annak egy parányi szeletkéje. Mégis tünet. Kórtünet. Egy olyan országban, ahol a regnáló hatalom azzal házal évek óta (nyugi, ellenzékben is ezzel házalt), hogy harcban állunk, hogy egy perc nyugtunk nem lehet, mert folyamatosan áskálódnak ellenünk az újabb és újabb ellenségek, hogy vagyunk mi, a jók, és vannak ők, a gonoszok, a sötét oldal, ott nemigen lehet más kimenetele a szemünk előtt zajló történelmi eseményeknek.

Merthogy senki nem szeret igazán a sötét oldalhoz tartozni, akkor sem, ha a propagandisztikus lebegtetéseken túl soha nem nyert bizonyítást, hogy ki mindenki rejlik a sötét oldal mögött, miért sötét az az oldal, és főleg mitől vagyunk mi ehhez a sötétséghez képest a jók, a népmesei hősök, akiknek az a küldetése, hogy legyőzzék a gonoszt. Az illiberális önkénnyel szükségszerűen együttjáró népnemzeti kiskorúsítás gyümölcsei itt rohadnak körülöttünk mindenfelé.

Bármennyire elcsépelt, aktualitása okán ne söpörjük szőnyeg alá: ezeket a geciző, buzizó, kurvaanyázó, árulózó, gyalázkodó, embertársaikra gyűlölettől eltorzult arccal, öklöt rázva támadó, hadonászó, fröcsögő polgárokat elnézve (remélem, jól látom, hogy Jurák Pesti Srác Kata próbálkozik jobb belátásra bírni a tisztelt vezető polgári-nemzeti-keresztény rajongótáborának kemény magját), tulajdonképpen azt láthatjuk, hova vezet az, ha egy politikai párt földhözragadt politikai-gazdasági érdekből, minden jóérzést és gátlást félretéve egymás ellen uszítja az ország lakosságát, és nem ítéli el az erőszakot, hanem ellenkezőleg: semmi kivetnivalót nem lát benne.

A híveit uszítja mindenki másra. Hát hiszen nekik küldetésük van: legyőzni a gonoszt. Hát hiszen ha a Viktor éjt-nappallá téve harcol értük, megvédi őket, nem ülhetnek karba tett kézzel, nem igaz? Az elmaradt rendszerváltást követő vérszegény demokrácia súlyos évtizedeiben a puskapor szépen lecsordogált, és folyamatosan csordogál a társadalom legaljára, ahol emberek a saját életükben is követik a gennyes politika harci utasításait. A foszlott esernyőjükkel, a kezükben szorongatott zacskóval, elkeseredett dühvel a szemükben. Úgy értem, a keresztényi szeretet, a soha senki által el nem vehető magyar kultúra és a szeretve tisztelt nemzeti értékek jegyében...

ITT OLVASHATÓ