Szerző: NAGY BANDÓ ANDRÁS
2017.09.30.
Őcsény, Őcsény, Őcsény.
Szégyen, szégyen, szégyen.
Gyalázat.
Minap hallom, hogy Budapesten prédikálta Orbán: a keresztények egyetlen nagycsaládot képeznek.
Hogy Magyarország segíti a líbiai, a szír és a többi üldözött keresztényt, mindazokat, akik ebbe a gyönyörűséges családba tartoznak. Itt tanulhatnak, egyetemeinken, gondolom, nem ajándékként, nem Erzsébet utalvánnyal, hanem rendes kis summáért, ami rendben is van.
Nagyszerű, Viktor. Válogasd ki azokat, akik a kampányod során segítik, hogy még egy gyalázatos ciklust végigcsinálhass, hogy újabb négy évig tanítsd gyűlöletre keresztény testvéreinket. Azokat, akiknek az ember Jézus a szeretetről prédikált. Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel! Az vesse rá az első követ… Soroljam, Viktor?
Olvasd újra a Bibliát,
ott találod ezeket sorban.
Hát ennyit ér neked a hatalom? Ezt is megérte, megéri? Képzetlen, jórészt kevéssé iskolázott,
szerencsétlen sorsú magyarokat fertőztél meg, és tanítottad meg velük a gyűlölködést.
Hatásos volt az összes óriásplakátod, amit a mi pénzünkből nyomtattál és ragasztattál ki, hogy beférkőzz a szerető, szerethető és szeretni tudó magyar emberek szívébe, megfertőzve azokat. Ezeket a vendégszerető, becsületes magyar embereket tetted szégyenteljesen beszélő, gondolkodó és cselekvő emberekké. Hát nem sül le a bőr a képedről?
Most, Őcsény után kellene azonnal lemondanod, és bocsánatot kérni a magyarságtól mindazért, amit embertelenül elkövettél. Nem,
Viktor, itt már nem „politikáról” van szó, hanem emberségről, amiből elégtelenre vizsgáztál...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.