Szerző: SZARVAS NORBERT
2017.10.06.
Következmények nélkül
A diákhitel talán a legprezentatívabb példája annak, amikor a fiatal felnőtt felelőtlen döntést hoz a pénzügyeiben. Már az igénylési metódus közben sem hárul elé semmilyen akadály, hiszen a diákhitelnek nincsen előfeltétele. Gyakorlatilag mindenféle jövedelemigazolás és egyéb dokumentum nélkül, az iskolapadból besétálva bárki megkaphatja azt a (maximalizált) összeget, amit szeretne.
Alapvetően igaz, hogy a fiatalok úgy élnek, mintha nem lenne holnap. Egy 18 éves nehezen hiszi el, hogy hamarosan betölti a 30-at és akár családot alapít. Az még számára nagyon távolinak tűnik és éppen ezért nem mérlegel. Mindig a következő megoldandó feladatot látja maga előtt. Ilyen feladat a tandíj vagy az, hogy hétvégén miből fizeti a bulit. Elvárhatjuk a fiatal felnőttektől a hosszútávú előrelátást, de merül fel a kérdés, hogy jogos e ez tőlünk?
Mama-hotel, mint szociális jóléti intézmény
Ahogyan a rendszerváltásig az állam a szociális háló szent védőburkában (ha minden kötél szakad) gyanútlanul elringatta a társadalmat, úgy kényszeríti bele a Mama-hotel saját lakóit az "otthoni, ha minden kötél szakad" szociális jóléti intézménybe. Ennek szellemében pedig jellemzően "tét nélkül" hoznak pénzügyi döntéseket a fiatal felnőttek, tudván, hogyha nagy a baj, akkor a Mama-hotel vissza nem térítendő mama-támogatásban részesít.
Ez újfent nagyon nehéz téma, hiszen a szülők azért dolgoznak, hogy a gyermeküknek könnyebb legyen. Viszont egyáltalán nem mindegy, hogyan kommunikálják feléjük egész gyermek és fiatalfelnőtt korban a család anyagi képességeit és magát az anyagi értelemben vett hátországot! Az biztos, hogyha nincs tét, akkor nincsen igazi veszítenivaló sem. Akkor pedig jogosan várjuk el tőlük a felelősségteljes döntést?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.