Szerző: HaFr
2017.10.30.
A jobboldaliság az egyenlőtlenség politikája. A fogalom megszületése előtt, ami a francia forradalom idejére tehető, a születéskori egyenlőtlenség (születés, rang, pénz) társadalmi fennmaradása (hierarchiában, tradícióban, vagyonban) az emberiség természetes állapotának számított, leszámítva egy dolgot: az ember isten előtti egyenlőségét, amelynek szekuláris változata a XVI-XVII. század fordulójától az emberi természetes jogainak kompendiumaként jelent meg. A jobboldaliságnak ez -- az egyenlőtlenség, vagy társadalmi differenciáltság -- a megkülönböztető, meghatározó ismérve, semmi más. Minden, ami egyenlősítő mozgalomként jelent meg az amerikai és a francia forradalommal és azóta, az baloldali, kezdve mindjárt a "polgártársi" egyenlőséggel és a terrorral, aztán moderáltabb keretek közé visszatérve a törvény előtti egyenlőségtől a választójogi küzdelmen és a rabszolga-felszabadításon át a munkásmozgalmakig, és említsük ezek között is elsősorban a legeredményesebb baloldali mozgalmat, a nacionalizmust, ha csak a XVIII-XIX: századot nézzük. A jobboldali mozgalom megújulása eközben a meritokrácia és legfontosabb ideológiája, a polgári szabadversenyes kapitalizmus mentén történt meg, amely a jobboldali társadalmakban, mint az angol és az amerikai, a születési és a földarisztokráciával párban formálta a jobboldali gondolkodást az egyenlőség ellenében.
De ugyanez az értelmezés az irányadó a tömegtársadalmak korában is. A konzervatívok, a royalisták és a reakciósok narratíváit a XX. századra nagyrészt felváltották a jobboldaliság -- az egyenlőtlenség -- modernebb felfogásai, miközben a szabadversenyes piacnak is új pandanja támad az imperializmus "személyében". Ezek a modernebb felfogások azonban felemésztették a jobboldaliságot. A tömegtársadalmi politikába belekerülő jobboldaliság imperialistává vált, illetve az ókonzervativizmus mellett létrehozta az újkonzervatív szociális mozgalmakat annak jeleként, hogy a jobboldaliság a politikai hatalma megőrzése érdekében már nem tudott eltekinteni az egyenlőség valamiféle kezelésétől legalább a tömegek kontrollja érdekében. Ez a kezdetben szociális eszköz azonban rövidesen kiegészült a nacionalizmus átölelésével is (a szociális érzékenység mellé megérkezett a nemzeti is), amivel a XIX. századi jobboldaliság alapvetően feladta az egyenlőtlenség ideáját, és feketén-fehéren nézve el is tűnt a jobboldaliság hagyományos értelmezése a nyugati politikából. A jobboldaliság feladta az Isten és -- legfeljebb a törvény -- előtti egyenlőségre korlátozódó humanizmusát és megadta magát a tömegtársadalomnak, a liberális piacelvűség az imperializmusnak, az erkölcs a nacionalizmusnak, mindhárom pedig az államnak, miközben az így alakuló politikai kultúra -- egyelőre kifelé, éppen a tömegek biztosabb manipulációja és a sikeresebb imperializmus érdekében -- rasszistává is vált...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.