Szerző: NEMES GÁBOR
2017.10.01.
A világ legbefolyásosabb asszonya mindent megtesz, hogy unalmasnak látsszon. Alapállása, hogy nincs itt semmi szenzáció, Németországban nyugodt, szakszerű kormányzás folyik, a kormányrúd jó kezekben van. Azt persze, hogy merre irányítja a hajót, a kapitány többnyire nem köti a legénység orrára. Sokszor maga sem mindig tudja: a konkrét válaszokat a konkrét kihívásokra a konkrét viszonyok ismeretében és a saját maga által diktált tempóban szereti kialakítani.
A német választópolgár egyébként nem is veszi rossz néven, ha megóvják az izgalmaktól. Nemcsak elnézi, hanem kifejezetten tetszik neki, amint kancellárja álomba ringatja, és közben azt a sportot űzi, amelyhez a legjobban ért, és amelyre már egy új német ige is született: a „merkeln”. Ez azt jelenti, hogy többnyire lehetőleg nem csinál semmit, nem dönt semmiről, sőt nem is mond semmit. Ám mindezek ellenére vagy éppen ezért valahogy mégis minden sikerül neki.
Németország első női kancellárja Angela Dorothea Kasner néven Hamburgban született, de apja, a lutheránus pap a németek nagy tömegével ellentétes irányba mozdult, és 1954-ben az NSZK-ból az NDK-ba költözött, ahol felnövekvő lánya az NDK-fiatalok átlagos életét élte. Semmi jelét nem mutatta, hogy különösebb baja lett volna a rendszerrel, igaz, párttag vagy véres szájú aktivista sem lett, amit persze egy lelkész gyerekétől nem is vártak el. Elég volt, hogy belépett az FDJ-be, a rezsim ifjúsági szervezetébe, s ez lehetővé tette egyetemi továbbtanulását. A feltűnően értelmes, kitűnő tanulóból így lett komoly fizikus, kutató. Doktori disszertációját az akadémia intézetében írta – kvantumkémiából...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.