Szerző: Karvalyok Földje
2017.10.27.
Sokkal többet, mint gondolnánk és annál meg pláne többet, mint amennyit a reklámszakemberek becsülnek.
Vajon van haszontalanabb pénzköltés, mint a miniszterelnökségi reklámköltések? Hogyne, például az egészségügy meg az oktatás – mert míg a reklámköltések esetén a pénzek jó része haveroknál landolhat, az egészségügynél ez már egy kicsit bonyolultabb, legalábbis ha a kormány szempontjából legoptimálisabb pénzáramlási módozatokat nézzük. Az meg, hogy mi jó az adófizetőknek, teljesen lényegtelen mindaddig, amíg az elégedetlenek nem raknak tábortüzet a parlament bútorzatából a tisztelt ház lépcsőjén.
De mennyit is költ a kormány reklámra?
„(…) január és június között az egy évvel korábbinál másfélszer többet, listaáron 36,4 milliárd forintot költött az állam reklámokra. Az összeg fele mindössze tíz médiumnál landolt, amelyek közül kilenc a kormányhoz közeli tulajdonosi körnél van.” (hvg.hu)
Persze mondhatná azt is a kormány (ha tévedésből emberszámba venné a választókat), hogy az iskolai oktatást, azaz a köznevelést egészíti ki az a népnevelés (azaz a Fidesz-KDNP irányította agymosás), amelyet reklámnak álcáznak és valójában csak elhanyagolható statisztikai kérdés, hogy miért is nem az oktatásra szánt költségek között szerepel ez a horribilis összeg. Mert ennyi erővel oda is könyvelhetnék felnőttképzés címén, aztán máris sokkal, de sokkal napsugarasabb lenne a kép, ami elénk tárul és talán még a nemzetközi statisztikákban sem a sereghajtók között szerepelnénk GDP-arányos oktatási büdzsénkkel. És lássuk be, a népnevelés igen fontos kormányzati közfeladat, hiszen ki más figyelmeztetné a polgárokat, hogy Soros maga a Sátán, a migránsok meg a Sátán kutyái? Meg ki meleg és ki nem? Vagy hogy Brüsszelt mennyire kell utálni? No nem azért, mert kitömte pénzzel az önmagát új burzsoáziának feltőkésítő politikusainkat meg haverjaikat, hanem azért, mert annyira el vannak szállva maguktól, hogy a támogatásuk útját ellenőrizni akarják és olyan számonkérő szervezeteket akarnak lenyomni a torkunkon, mint az Európai Ügyészség. Szánalmas és rettentő ellenszenves, a kormány pedig bátran és büszkén tájékoztatja mind erről a magyarokat.
„A politikai marketing … az emberek érzelmeivel játszik, nem pedig a gondolataival. Azzal a hittel operál, miszerint ha sokat ismétlünk egy fülbemászó frázist, még ha nem is igaz, berögzül a tudatlan vagy nemtörődöm polgárok elméjébe. Azt feltételezi, miszerint az emberek mindig a saját egyéni igényeik szerint választanak, nem pedig a társadalom szükségletét figyelembe véve. Piaci résekre osztja az országot és felhagy azzal a komoly politikai munkával, melynek célja a széles konszenzus vagy nemzeti jövőkép teremtése.” (Susan Delacourt)
A reklámra elszórt kormányzati pénz azért is jó, mert viszonylag kevés az élőmunka- és infrastruktúra igénye (szemben például az oktatással és egészségüggyel), viszont megfelelő kreativitás és dömping megjelentetés esetén zsákszámra hozhatja a kormánypártra leadott szavazatokat. Ki ne félne a nőket erőszakoló migránsoktól? Mondjuk annak sokkal, de sokkal nagyobb az esélye, hogy egy szimpla magyar főnök (tanár) viszi szobára a szimpla magyar beosztottját (tanítványát) csak meg kell kérdezni a magyar nőket, hányszor kerültek ilyen helyzetbe, amikor a táplálékláncban náluk feljebb tanyázó férfi így élte ki a hatalmát rajtuk. De ne kukacoskodjunk, mert a végén még valaki megkérdezi, a nagy nővédelemben mi lesz már azzal az Isztambuli Egyezménnyel, bár meg kell adni, az nem Sorosról meg a migránsokról szól, bármennyire is szeretné így utólag a kormányunk. Éppen ezért kell az össznépi reklámnak álcázott néphülyítés, amely a valóságból a választókat áttereli egy olyan dimenzióba, ahol nem azok a népnyúzók, akik szívbaj nélkül lenyúlják az adófizetők milliárdjait, hanem azok, akik euró milliárdokkal támogatják a magyar gazdaságot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.