Szerző: Határátkelő
2017.10.14.
Aztán nem olyan régen teljesen véletlenül belefutottam egy friss e-tankönyvbe, amit az ELTE adott ki (itt érhető el egyébként teljes terjedelmében), és melynek szerzői, Örkény Antal és Csepeli György sok egyéb mellett erről is írnak benne.
A Nemzet és migráció címet viselő tankönyv többi része is érdekes egyébként, de engem most kifejezetten az a fejezet érdekelt, amely különböző kutatásokra alapozva az európaiság, az európai identitás kérdésével foglalkozik.
Már csak azért is, mert mint a szerzők is megjegyzik, az utóbbi évek kihívásai és válságai (2008-as pénzügyi válság, görög válság, menekültkrízis, Brexit) jelentősen kikezdték az EU politikai rendszerét, a közös európai politika és értékközösség eszméjét.
A magam részéről úgy látom, egy olyan, európai egységesülési folyamat zajlik, ami nagyon nehezen lenne visszafordítható (ha egyáltalán az) – elég csak megnézni azt, hogy az európai szinten azért nagyhatalomnak számító Egyesült Királyság milyen nehezen tudja akár még csak kitalálni is, mihez kezdjen a Brexittel, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy a katalán elnök sem véletlenül nem ugrott bele a függetlenség kikiáltásába.
Az elmúlt években, évtizedekben ugyanis az Európai Unió országai olyan szálakkal kezdtek összegabalyodni, amiket már nagyon nehéz (ha nem lehetetlen) lenne szétbogozni, és még ha sikerül is, nagy kérdés, hogy ennek mi az ára.
Összességében a kérdés tehát az, amit a könyv is felvet: vajon Európa polgárai mitől várhatják a biztonságukat, a jólétüket és politikai értékeik megőrzését, és ebben milyen szerepet játszhat a nemzeti alapon szerveződő politizálás szemben a közös európai megoldásokkal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.