Szerző: KONCZ TAMÁS
2017.10.18.
– Ijesztőek lennénk? Az talán nem baj – mondta mosolyogva Gajda Péter, amikor a gumibotos rendészekről, a rendőri kíséretről kérdeztem. A kispesti polgármester aztán könnyű nyári zakójában bevetette magát a ferihegyi Gyorsforgalmi út melletti senki földjére – mögötte libasorban a kerületi delegáció –, hogy bejárja a fák között meghúzódó hajléktalantanyákat.
Gajda Péter látogatása egyszerre volt jelzés a hajléktalanoknak és a Vak Bottyán utca szemetelés és bűz miatt dühös lakóknak; a párbeszéd kísérlete az erdőben rekedt közösséggel. A Gyorsforgalmi út és az utca közötti kis erdőben ugyanis 15-20 ember lakik; többen régóta gyökeret vertek itt, mások nemrég érkeztek, mert azt hitték, a kerületben otthont találhatnak maguknak.
Vöröskeresztes kísérők segítségével próbálta fölmérni a polgármesteri különítmény, ki szorulhat ellátásra, hova kellene szemeteskonténer.
Eldobált hulladék ugyan bőven van az erdőben, de az is igaz, az itt élők próbálnak normális körülményeket teremteni maguk körül: szabad ég alatti nappalikban, katonásan rendezett sátortáborban fordultunk meg, egy idős férfi pedig a házigazda nyugalmával fogadta Gajda Pétert – saját kezűleg épített deszkabódéja ajtajában.
A hajléktalanszállót minden megkérdezett kerüli: az ötvenes éveiben járó Miklós lopásokra, balhés szobatársakra panaszkodott, sógornőjének pedig segélye és kukázásból származó bevétele sem volna elég a 32 ezer forintos szállódíjra. – Többet eszünk, mint amennyi fémdobozt szedünk – mondta lemondóan mosolyogva az asszony, akinek még az „emberre” is gondolnia kell: szintén hajléktalan férje három éve ül már rézlopás miatt, és várja a csomagokat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.