KI KELL TARTANI - LAKITELEK, HARMINC ÉV MÚLTÁN

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SZÉNÁSI SÁNDOR
2017.10.18.

A népi ellenzék 1987-es lakiteleki találkozóján még akadtak urbánusok is, és élt a remény, hogy az elitek megértik: közös a felelősségük az országért. Az egyetértés egy darabig működött is, de ma már látni, mi lett belőle. Elkerülhetetlen volt a szakadás a nyugatos és a keleties oldalak között? A találkozó egyik résztvevőjét, Lengyel László politológust kérdezzük.

– Egy mondás szerint a magyarok a szocializmusból a legjobbat hozták ki, a kapitalizmusból viszont a legrosszabbat. Oka-e ennek bármiben is Lakitelek, amelynek ballib oldalon, bár mintha ez kissé változna, sokáig nem volt jó sajtója?

– Az ellenzéket már 1987-ben is megosztotta az a kérdés, hogy mi fontosabb, létrehozni egy modern, polgárosodó Magyarországot, vagy megteremteni egy független, szuverén nemzetállamot, aminek a legfőbb értéke, hogy magyar, és aminek nem diktálhat sem Kelet, sem Nyugat. Ennek a hagyományos magyar vitának a két oldala csak jó esetben, mondjuk 1848-ban nem zárta ki egymást, de 1987-ben azért nem ez az esély ígérkezett. Ennek ellenére több mint tíz évig a főbb ügyekben egyetértés volt.

– De hiszen az Antall-korszakban késhegyig menő ellenségeskedések folytak a tekintély­­ural­­mi vonásokkal és a Horthy-rendszer irán­­ti nosztalgiával telített jobboldal, vele szemben pedig az állítólag a Washington–Tel-Aviv-tengelyen lógó liberálisok között.

– Az igaz, hogy Antall József – aki egyébként nem volt ott Lakiteleken – sok hibát követett el, de a nyugatosságban elkötelezett volt, és ebben mind a hat párt egyetértett vele, leszámítva persze a Csurka-szárnyat, amellyel Antall épp ezért veszett össze. Antall elfogadta a liberális demokráciát, és reformellenes sem volt. A mai hatalmi elit Nyugat-, reform- és liberálisdemokrácia-ellenes. Azt se feledjük, hogy bár az MDF sok rosszat is tett a jogállam ellen, de a reformszocialista erők politikáját folytatva azt mégis ők építették fel. Magyarország lett a térség első jogállama. Azért mégiscsak Göncz Árpád volt az államfő, Surányi György a Nemzeti Bank elnöke, a televízióé Hankiss Elemér, és a rádióé Gombár Csaba, akiket Antall aztán sorra megtámadott, de előbb ő engedte őket tisztségeikhez. Ma nincsenek sem független intézmények, sem független személyiségek. Ezért mondom, hogy az amúgy zsigerileg széthúzó elitek legalább tíz évig példamutatóan megtartóztatták magukat a nyugati értékek védelme, az ország érdekében. Lakitelek pedig képviselte ezt a szellemet. Tudom, mert ott voltam. Meghívtak, felszólaltam, és nekik mentem, hogy Konrádon kívül miért nincsenek itt Kis János és társai. És megvertek ezért? Nem, megtapsoltak, és beválasztottak a lakiteleki nyilatkozatot fogalmazó csapatba...

ITT OLVASHATÓ