24.HU - POSZT ITT
Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2017.10.20.
#MeToo – tettem ki én is, persze, mint ahogy gyakorlatilag tényleg minden nőtársam, mármint aki követi, mi is történik körülötte a világban.
Mert tényleg minden nő érintett.
És igen, közben, több férfi is jelzi (feltételezem egy részük azért, hogy bagtelizálja az ügyet), hogy őket is érte zaklatás, de azért lássuk be, hogy a legtöbb szexuális abúzus a nőket éri, mutatva, hogy a nőket még mindig sokan másodlagos lényként, másodosztályú állampolgárként kezelik. Mert megtehetik. Mert nincs retorzió.
Torz csönd van, lapulás, gyalázat.
És szabad tere a matató kezeknek, a feneket paskoló ál-atyai paskolgatásnak, a szexista megjegyzéseknek.
Kerültek ki sorra a történetek. És jöttek persze a reakciók. Talán nem vagyok egyedül azok között, akiket a spontán kialakult kampányra adott spontán reakciók a tényeken felül is duplán kikészítettek. Van, aki – és igen, pasi – kiírta, hogy idegesíti az egész, unja ezeket a picsogásokat (konkrétan ezt a szót használta), meg hogy miért épp most kell ezzel jönni.
Mintha nem fogná fel a közösségi megszólalás felszabadító erejét. Hogy valóban segít, ha nem egyedül kell cincogni, hanem látod, hogy hadsereg áll mögötted. Hogy vannak sorstársaid. Hogy nem kell egyedül lapulnod és szégyenkeznek tovább, mert a közösség kikiabálja, hogy nem, nem te vagy a rossz, nem kell magad megalázva érezned. Mert nem a te bűnöd és nem a te szégyened, ami történt. Ellened vétkeztek, és elhitették veled, ezt megtehetik.
Neked tűrnöd kell és hallgatnod – sziszegték eddig a füledbe. És kicsire összemenni belül.
Hány olyan nőt ismerek, akinek évekre tönkrevágta a szexualitását az abúzus! És hányat, akiből most valósággal kiömlik az egész!
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.