Szerző: KARAFIÁTH ORSOLYA
2017.10.16.
Kit állítunk a falhoz és miért? Hol a határ?
Nézzünk két esetet, kezdjük az időben közelebbivel:
felmondott az Origo filmrovata, mert a szerkesztők tudta és jóváhagyása nélkül került ki egy migránsozó cikk.
A szerkesztők és a szerzők próbálták tartani a rovat politikai tisztaságát, ami mostanáig sikerült. Kedves és gyermekien naiv gondolat feltételezni, hogy egy propagandafórumon belül létezik játszótér, azaz tiszta placc. Épp a film lenne ilyen? Miközben a filmes lét sosem volt politikafüggetlen, mindig is rengeteg, művészeten kívüli kérdést is felvetett, hogy ki készíthet játékfilmet, kisfilmet, s ki nem.
De tény, hogy filmekről, filmes alkotásokról írni még mindig ártalmatlan dolog, és hatalmas tömeget nem mozgat meg, hogy mondjuk
Fű Béla szerint az adott kurzusfilm/komédia/osztrák filmdráma milyen esztétikai értéket képvisel.
Aki a közönségfilmekért bomlik, és ájult, könnyes szemmel bámulja, teszem azt, a Pappa Piát, az nem a közpénzözön elcsaklizása miatt tépi a haját, hanem röhög kritikátlanul, és szarik a kritikákra, elolvasni végképp nem fogja azokat. Aki meg a svéd filmművészet remekére tér be valamelyik artmoziba (vagy kanyarodik rá valamely torrentoldalra), nem feltétlenül a hazai sajtóból orientálódik.
Varga Ferenc tizenhét éve dolgozott az Origónál, túlélte a váltásokat, feltételezem, a legutolsó tulajdonoscserénél már tényleg a puszta meglapulásért lobbizott. Hogy hátha marad minden a régiben, ő és kollégái végezhetik viszonylag szabadon a munkájukat.
Remélte, őket nem érinti az Origót sújtó utálat, nem hullik rájuk az egész megvett és megvetett, kormányszócsővé züllesztett felületet belepő szarból.
Nos, jól tudjuk, elég erős tapasztalat, hogy nem, ilyen nincsen.
Nagy kérdés persze, miért kellett ezt a területet is bevenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.