IN MEMORIAM NÉPSZABADSÁG

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: JÁVOR BENEDEK
2017.10.08.

Egy évvel ezelőtt záratta be a kormány a Népszabadságot. A vezető politikai napilap elhallgattatása a demokratikus világban sehol sem számítana szokványos eseménynek - illő talán, hogy ne felejtsük el teljesen, és az évfordulón ne csak a tényekről, hanem a következményekről és a tanulságokról is számvetés készüljön.


A megszüntetés pillanatában a Népszabadság 40 ezres lap volt (kisebb létszámú szerkesztőséggel és alacsonyabb bérekkel, mint a kormánypárti konkurencia), vagyis több példányban fogyott el naponta, mint az összes többi országos politikai napilap együttvéve. Ez az adat önmagában cáfolja, hogy piaci okok miatt szűnt volna meg, hiszen ha (az olvasottság szempontjából) a legsikeresebb újság nem él meg a piacon, akkor ott vagy magával a piaccal vannak nagyon súlyos problémák, vagy a bezárás megindoklására kell valami könnyebben hihető hazugságot kitalálni.

A villanyoltás idején az újság formailag az osztrák Heinrich Pecina tulajdonában állt – azért mondjuk, hogy formailag, mert már ott ügyködtek a kiadónál (Mediaworks) Mészáros Lőrinc emberei, és két hétre rá Orbán Viktor telekszomszédja át is vette a boltot az eleve csak strómanszerepre kinézett (azóta ugyanebben a szerepkörben egy másik kiadó annektálásához is felhasznált) Pecinától. A Népszabadság kinyírása látszólag nem előre eltervezett tulajdonosi döntés, hanem egy hosszú alku végén előkerült vevői kívánság volt, aminek a teljesítéséért a hírek szerint Heinrich Pecina nem csak milliárdos vételár-prémiumot kapott, hanem segítséget is a magyar bűnüldöző szervektől ahhoz, hogy sikerüljön kimenekülnie az ellene zűrös ausztriai bankügyletek miatt elindított büntetőeljárásből. Ha a saját érdekeiről van szó, a 2010-ben még morális rendszerváltást ígérő Orbán-kormány a jelek szerint nem rest bűnözőkkel üzletelni...

ITT OLVASHATÓ