HŐS UTCA: NEM A LAKÓKÖZÖSSÉGEN, HANEM A HATALMON KÉNE SZÁMON KÉRNI A KIALAKULT HELYZETET

MÉRCE
Szerző: VÍGVÁRI ANDRÁS
2017.10.27.

Az utóbbi hetekben ismét egyre több figyelem irányult a kőbányai Hős utcában található telepre. A sokasodó médiamegjelenések hátterében a telepen terjesztett pszichoaktív szerek és az általuk okozott túladagolások állnak, melyek nyomán tucatnyi fiatalt szállítottak kórházba augusztus folyamán a telepről és annak közvetlen környezetéből. A telepen zajló társadalmi folyamatok a Hős utca elhelyezkedéséből adódóan sok százezer budapesti számára nap mint nap megtapasztalhatók. Talán ennek is köszönhető, hogy a Hős utcáról szóló eddigi tudósítások elsősorban az illegális szerek hatása alatt közterületen tartózkodó emberek rendbontásairól szóltak. Azonban fontos leszögeznünk, a mindent behálózó drogprobléma nem ok, sokkal inkább okozat, a Hős utca pedig nem egy kivételes „gettó”, hanem sokkal inkább a magyarországi lakhatási válság egyik szem előtt lévő példája.

A médiatudósítások nagy része kevés figyelmet szentel a Hős utcai lakótömbök tágabb társadalmi kontextusának bemutatására. A legtöbb tudósítás (tisztelet a kivételnek) a bűnözést és a nyomort emeli ki, és úgy tesz, mintha mindez csak a Hős utcát jellemezné, és nem állna kapcsolatban olyan tágabb társadalmi kérdésekkel, mint például a lakhatás kérdése. A probléma azonban nem új keletű, és nem is áll meg a Hős utca határánál: olyan tágabb strukturális okokról beszélhetünk, amelyek gyökerei a múltban keresendők, és tulajdonképpen végigkísérik a Hős utca egész történetét. Ahhoz, hogy megértsük, mi is zajlik pontosan a Hős utcában, érdemes történeti metszetben megvizsgálnunk, hogyan is jött létre maga a telep...

ITT OLVASHATÓ