HOGYAN JUTOTTUNK IDÁIG? EGYRE ROMLÓ ÉLETMINŐSÉGEK ÉS A MUNKA VILÁGÁNAK ÖSSZEOMLÁSA

MÉRCE 
Szerző: KEMÉNY BENCE
2017.10.24.

A magyar munkaügyi ellenőrzések tapasztalatai sötét képet festenek a munka világáról. Folyamatosan nő a balesetek, és a feltárt szabálytalanságok száma, miközben az ellenőrzéssel érintett munkavállalók száma kevesebb, mint a felére csökkent. Ez az elkeserítő állapot pedig a rendszerváltás óta romboló, olcsó munkaerőre építő gazdaságpolitikának eredménye, amit a Fidesz is büszkén hirdet. A rendszerváltás modernizáló értelmisége Magyarországot olyan fejlődési pályára állította, ami főként a külföldi tőkebefektetések ösztönzésére épült. A „versenyképesség megőrzése” volt a felzárkózási mítosz mantrája, ami miatt ilyen állapotok uralkodnak a munka világában.

Mi az a lefelé tartó bérverseny?

A rendszerváltás utáni Magyarország gazdasági szerkezetét, és így a társadalmi rendet meghatározta a külföldi tőkebefektetéstől való függés. A kelet-európai posztszocialista térség nagy részében a gazdasági átalakulás hasonlóan folyt, így a gazdasági szerkezet és az abból következő társadalmi problémák is mindenütt jelen vannak, még ha eltérő mértékben is. A megkérdőjelezetlen neoliberális dogmatizmus mindenhová elért, a befektetők figyelméért vívott harc egy gazdaságilag függő helyzet teremtett, ami az olcsó munkaerőre és a termelési költségek alacsonyan tartására alapozta a fejlődést. A munkakörülmények, a munkahelyi biztonság, és egészében a munkavállalói érdekek másodlagossá váltak. Ez a folyamat egy lefelé tartó bérversenyként írható le a térségben, ami a béreket (és a vásárlóerőt), a termelési költségeket alacsonyan tartotta. Ez a társadalom széles rétegeinek csak alacsony életszínvonalat, lassú lecsúszást hozott. Ahogyan láthatjuk majd, a munkakörülmények elkeserítő állapota is ennek a romlástörténetnek az egyik fontos szakasza, a tudatos gazdaságpolitikai intézkedések egyenes eredménye...

ITT OLVASHATÓ