HELYEK, AMELYEK FOGVA TARTANAK

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / Panni
2017.10.28.

Nem tudom, volt-e már a maihoz hasonló poszt a blog történetében. Őszintén szólva én földhözragadtabb vagyok Panninál, akinek egészen érdekes élményei voltak vándorlása során, de éppen ezért nagyon érdekes szerintem az írása. (Az pedig kifejezetten érdekes, hogy amikor nincs úton, akkor egyetemeken tanít matematikát és angolt.) A képeket külön köszönöm!

„Szenvedélyesen szeretek utazni és hegyet mászni. Hat nyelven beszélek folyékonyan, és bárhol éltem külföldön megtapasztaltam: „Ha a saját anyanyelvén beszélsz vele, az eléri a szívét” – Nelson Mandela.

Japánban, ha bárkit angolul szólítottam meg, elfordította a fejét, de ha elmotyogtam egy japán mondatot, felderült az arcuk, kézen fogtak és elvezettek oda, ahova menni akartam.

Koreában is próbálkoztam minimális nyelvtudásommal, csak az volt a baj, hogy a kérdésemre válaszoltak – amiből persze egy mukkot sem értettem.

Olaszországban annyira otthon éreztem magam, és olyan könnyen ment a nyelvtanulás, hogy egy év után nem vették észre, hogy az olasz nem az anyanyelvem.

Mexikóban egy egyetemen tanítottam egy évet, aztán majdnem férjhez mentem. De a lakásom ajtaja előtt lelőttek valakit, úgyhogy inkább hazamenekültem.

Fél évet tanultam Ausztriában ösztöndíjjal, mialatt megmásztam jó néhány három és négyezres hegyet az Alpokban (a francia és svájci részén is).

Aztán szerencsét próbáltam Londonban, de valahogy nem tudtam beilleszkedni abba a kultúrába. Az USA felé is kacsintgattam, de csak Floridában és Alaszkában töltöttem hosszabb időt. Erdélyben születtem, sokat túráztam a Kárpátokban, egyszer életet is mentettem..."

ITT OLVASHATÓ