Szerző: LŐRINCZ CSABA
2017.10.15.
Könnyedén támadhat olyan érzése a bódulattól figyelmetlenné vált utasoknak, mintha a hajó hasítaná a habokat. De mindez sem érhet fel azzal a döbbenettel, amit az arra cirkáló mélytengeri szonda vezérlői érezhetnek a frissiben elsüllyedt roncsot letapogatva.
Amikor a kormány egykori prominensei érezvén, hogy levitézlett pártjuk jószerével tudomást sem kíván venni róluk, előmerészkednek kényelmes „nyugdíjas-állásaik” árnyékából és – nem durván – kritikát fogalmaznak meg.
Emlékeztetőül az első ilyen kegyvesztett gazember Navracsics Tibor volt, aki biztosítandó EP képviselői pozícióját hevesen tagadta a Soros-terv létezését.
Most Martonyi János érezte szükségét kifejezni ellenérzéseinek hangot adni a kormány és hívei körében egyre nagyobb népszerűséget élvező etnikai homogenitás tévképzetének. Szavait a 444 idézte cikkében.
„Ezzel az álláspontommal nem leszek túlságosan sikeres. Úgy érzem, hogy természetesen ha a nemzetek Európájáról van szó, akkor azzal egyetértek. Nem igazán értek egyet a homogén nemzetállamok kategóriájával, döntően azért, mert ebbe a homogén nemzetállami szupremácia koncepciójába nem igazán tudom elhelyezni a három-négymillió magyar honfitársamat, a magyar nemzetnek a részeit.”
Kár, hogy csak akkor merte felemelni szavát, amikor hatása annak biztosan nem lesz. Másfelől a nemzet dogmája nagyon divatos volt a 1848-49 tájékán, a 21. században még Európában is komoly krízis forrása, ha arra gondolunk, hogy a kontinenst sújtó legvéresebb háborúk tüzelőanyaga éppen az elvakult nemzeti érzelmek voltak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.