Szerző: TÖRÖK MONIKA
2017.10.03.
És igen, megtörtént megint.
Utoljára vagy huszonöt éve volt, hogy egy szerkesztőségi értekezlet kellős közepén beletúrtam a táskámba - ó, a női táska bugyrai... -, hogy elővegyem a perdöntő bizonyítékot, és ekkor elővettem előbb egy kirágott szemű plüssnyulat, egy macit, egy használt ésbüdös pelenkát, egy erősen rágott cumit, és csak aztán a világrengető bizonyítékot.
Kicsit kínos volt, de persze mindenki röhögött.
Alig telt el huszonöt év az incidens után, amikor ma nagy betyárul ki akartam vágni a zsebemből a kest a boltban, de egy cumi akadt a kezembe.
Zokogtam a röhögéstől. Később a bolti alkalmazottakra is átragadt ez.
Nagyon-nagyon furcsa újraélni a fiatalságomat - inkább jó, mint rossz. Mert hogy mi rossz lehet az újrababázásban.
Ma éjféli párbeszédünk például a Csodapasival:
- Te, valamelyik már megint ordít.
- Oké, de az előbb én voltam náluk. Most te jössz.
- Várj, várj, várj. Kezdjünk el fogadásokat kötni, hangjuk alapján felismerjük-e őket. Ha Dani az, akkor jöhet kajálni, ha Adél, akkor üzenem neki, hogy maradjon már kussban.
(A jelenet közben átlibbent a színen pár nagyobb gyerekem és szakadtak a röhögéstől.)
Dani megfontolt, komoly férfiember, fülig ér a szája általában és rezignáltan katalogizálja a könyvespolcon a felhozatalt, egyelőre még csak fejben, majd ha megindul, nyilván manuálisan is.
Adél nőiesen oldja meg a dolgait, ordít, mint a sakál.
De lakik egy kis manó a szobájukban, aki zoknit lop és aki állandóan kiveri a szájából a cumit a nagy hadakozás közben. Gyanúsan hasonlít a saját kezére.
Adél még egy igen különös, egyelőre gyógyíthatatlan betegségben szenved, neve még nincs, de majd kitalálom, a tünetei, hogy ha anya öt lépésnyire eltávolodik, akkor ordtani kell. Apa mellkasán elmúlik az egetrengető fájdalom. Viszont újra fájni kezd, ha bekerülünk az ágyba.
És hol vagyunk még a szeparációs félelemtől?!
Dani egészen másképp működik. Mérnöki pontossággal tudja, anya mikor ülne vagy feküdne le, na, akkor...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.