FELJEGYZÉSEK A PELENKÁZÓ MELLŐL 10. - A HATÁGÚ SZÍVEM

TÖRÖK MONIKA BLOGJA
Szerző: törökmonika
2017.10.10.

Amikor Egyeske megszületett, körülbelül fél évig nem tértem magamhoz a meghatottságtól, hogy ez velem megtörténhetett. Naponta nyolcszor mértem, mennyit eszik, felvettünk videóra mindent, amit csinált (amit a drága nagypapa egyetlen mozdulattal letörölt, mert fontosabbak voltak a főzőműsorok - ezúton is örök hálám neki).
Amikor Ketteske megszületett, az egy kicsit macerás volt, de mikor végre hazaértünk, Egyeske azt mondta, de szép baba! És attól kezdve együtt gengszterkedtek (kicsi a korkülönbség.)
Amikor Hármaska megszületett, mindannyian kicsit hülyén néztünk ki a fejünkből, mert az utolsó pillanatig úgy volt, hogy ő is lány lesz, de nyilván a szülőcsatornában kukit növesztett :) Na, ha volt pasi a Földön, akit ennyi nő rajongott körül... Aztán együtt bandáztak tovább, itt is kicsi volt a korkülönbség. Hármaska egyszer közölte velem, hogy ha nagy lesz akkor a Dorkát (óvodás társ) elveszi feleségül és akkor majd ketten jönnek át az én ágyamba aludni.
Négyeske tökéletesen bónuszgyerek volt, a fene se gondolta volna, hogy beakad nekem már ennyi idős koromban. A terhesség minden másodperce vidámság volt, és mióta kibújt, azóta is öröm ránézni. Tény, hogy nem volt könnyű gyerekkora, elég korán lelépett az apjuk (nyilván sokallta a gyerekáldást - mintha ő nem lett volna ott), aztán végigasszisztálhatta, ahogy a szeme láttára hal meg anyám, a nagymamája a konyhánkban, hogyan lesz az anyjából felkapott újságíró helyett kifutófiú egy napilapnál - ő történetesen usb-ket szopogatott, nem cumit, a különböző szerkesztőségi asztalok alatt, viszont prímán fogalmaz már most. Remélem, nem lesz tanár.) Négyeske amúgy is elég különc alkat, kedvenc családi történetünk, hogy amikor valahol elveszett a kedvenc izékéje, a nagyokkal bevágtuk a babakocsiba, úgy rohantunk a legközelebbi nagyobb bevásárlóközpontba venni egy ugyanolyat - út közben magyarázták neki a nagyok, hogy semmi gond, mindjárt meglesz a bigyóka, ő meg látványosan úgy tett, mint aki tojik az egészre. Utóbb elmondta, hogy nem akart hisztizni, mert azzal mire ment volna. Volt vagy kétéves.
Bölcsnek születni kell.
Ott azért már elég nagy volt a korkülönbség, mármint az első három és a negyedik között.
És akkor eljött a nap, amikor minden átmenet nélkül bejelentettük, hogy itt bizony továbbiak is jönnek még.
Leírhatatlan jelenet volt, nem is írom le.
És azóta, mióta Ötöske és Hatoska is köztünk vannak, nem győzik egymás kezéből kikapkodni őket...

ITT OLVASHATÓ