- SZABADPOLC
Szerző: LÉVAI JÚLIA
2017.10.06.
Miután Ferenc pápa a következő eucharisztikus világkongresszus színhelyéül Budapestet jelölte ki, megkezdődtek a szervezés előkészületei, és nyáron megalakult a kongresszust előkészítő társadalmi bizottság is. A testületet Erdő Péter bíboros, prímás hívta életre, aki már többször is beszélt arról, hogy a kongresszus nem csupán vallási esemény lesz, hanem olyasmi, mint egy nemzeti ünnep. És ahogyan azelőtt is egyeztettek egymással a politika, a közélet, a kultúra, az oktatás, az egészségügy, a közlekedés és más területek képviselői, úgy az eucharisztikus kongresszust is meg kell előznie egy közös gondolkodásnak. „A kongresszusra a világ minden pontjáról érkező hívők vallásos lelkülettel jönnek majd, de azért a várost is szeretnék megismerni, így Budapestnek a kongresszus jó lehetőség lesz a bemutatkozásra” – tette még hozzá (MTI, 2017. június 15.). És mivel sem a bíborost, sem a magyar kormányt nem érdekli, hogy a felvilágosodás, illetve a társadalmi szerződés fogalmának megjelenése óta semmiféle vallás, így a katolicizmus sem működhet államvallásként, mi sem akadályozta meg, hogy az Erdő-féle hasonlatból egy pillanat alatt azonosság legyen, és a kongresszust valóban úgy kezeljék, mintha nemzeti ügy lenne. Ezért ebben a vallási célú bizottságban Áder János köztársasági elnök, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke, Darák Péter, a Kúria elnöke, Pintér Sándor belügyminiszter, Soltész Miklós, az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, Fekete György, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, valamint Tarlós István, Budapest főpolgármestere is ott ügyködik.
Amivel kapcsolatban két kérdést is adódik. Az egyik: ha már maguk is politikai szereplővé léptek elő, nem zavarja-e a katolikus egyházat, hogy ezek az emberek a politikustársaikként semmiképp sem felelnek meg az eucharisztia szellemiségének? Hiszen ez, legalább is a II. vatikáni zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű konstitúciója szerint (1963) azt a feladatot rója a képviselőire, hogy azok „az irgalom szentségét, az egység jelét, a szeretet kötelékét” hirdetve, a kegyelem és a bizalom átélését tanítva őrizzék Krisztus halálának és föltámadásának emlékezetét, ahogyan azt a Megváltó az utolsó vacsoráján meghagyta. A hívek pedig „ne csak mint kívülállók vagy mint néma szemlélők legyenek jelen a hitnek ezen misztériumán”, hanem napról napra eggyé válva Istennel éljék át, hogy „az eucharisztiából mint forrásból fakad számunkra a kegyelem; s általa valósul meg Krisztusban a leghatásosabb módon az emberek megszentelése”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.