EMLÉKEZÉSEK

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2017.10.25.

„Pure Force is really the most unstable foundation on wich the State or Law can rest.” (James Bryce: Studies in History and Jurisprudence.)

Minden év október 23-a tájékán a pártok szinte szükségszerű kötelezettségüknek érzik azt, hogy megemlékezzenek a forradalom és szabadságharc éppen aktuális évfordulójáról. Teszik ezt részben a hősök előtti főhajtás miatt és teszik ezt kifejezetten azért, hogy a forradalmárok és szabadságharcosok méltó utódjaként mutassák be önmagukat. Az előbbivel nincs semmi probléma, hiszen a tisztelgés kijár mindazoknak a hősöknek, akik egy eleve elvetélt forradalomba hajszolták magukat, hogy legalábbis megpróbálják közelíteni hazánkat afelé a demokratikus berendezkedés felé, ami abban az időben az európai politikai rendszereket jellemezte. A változás nem sikerült, hiszen hazánk akkor még a szovjet érdekzónába tartozott, és a kommunista ország egyszerűn nem engedhette meg magának azt, hogy egy csatlós országa kimeneküljön a halálos szorításából. Ez ugyanis azzal a veszéllyel járt volna, hogy a többi csatlós állam dominóhatásként a magyar utat választhatta volna. Azért az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak megvolt az a következménye, hogy a korábbi Rákosi-féle diktatúrát felváltotta egy sokkal puhább kádári diktatúra, ami már lélegzetvételre adott lehetőséget a politikai rendszer ellenzéke számára is.

Nem kétséges, hogy az 1956-os forradalmárokat a nagyobb szabadság iránti vágy hajtotta arra, hogy megpróbálkozhassanak a lehetetlennel. Ha pedig ezt vesszük rendező elvként alapul minden forradalom és szabadságharc elemzésénél, akkor az 1956-os forradalom belesimul a korábbi forradalmaink és szabadságharcaink sorába, amelyeket a történelmünkből kiválóan ismerünk. Ezek közös tulajdonsága az, hogy mindig egy külső ellenség ellen kellett harcolnunk, hogy megszerezzük a vágyott nemzetállami függetlenségünket, vagy más szóval a szuverenitásunkat. Ez utóbbit hosszú évszázadokon keresztül nem sikerült elérnünk, de egy rövid időre megszerezhettük az I. világháború után, aminek nyomán azonban egy antiszemita és urizáló, urambátyámos szemléletű kormány alakulhatott meg, így ez sem illeszkedett bele a korabeli európai trendbe. Később a II. világháborút követően következett a kommunista időszak, amikor is végeredményben látszólag szuverének lehettünk, ténylegesen azonban a Szovjetunió katonai és ideológiai megszállása alatt élhettünk, ami tulajdonképpen nem eredményezhetett valódi szuverenitást...

ITT OLVASHATÓ