Szerző: Határátkelő / Péter
2017.10.17.
„50 évesen vágtam neki a világnak, több mint egy éve külföldön dolgozom. Rendes egzisztenciát, munkahelyet, állami foglalkoztatást, jó fizetést hagytam a hátam mögött. Van kettő diplomám, mellette más felsőfokú és egyéb képesítésem is.
Csak bejött egy kis turbulencia az életembe, ami után úgy éreztem, legjobb lenne távol lenni egy ideig. Egy barátom írta a Facebookon, hogy hamarosan befejezi a németországi munkáját, a helyére keresett valakit.
Érdeklődtem, majd rövid gondolkodás után úgy döntöttem, ez pont kapóra jött nekem, a lehetőséget személyesen is megnézem.
Tudtam úgy mozogni, hogy jó benyomást keltsek
Alapfeltevés szerint először egy szállodában a konyhán kellett volna kisegítőként dolgoznom, majd pincérként. Mondtam, hogy legyen a kiutazásomkor próbamunka is, mert ki szeretném magam próbálni, bírom-e, ezért beállnék aznapra dolgozni.
Ez munkajogi szempontból nehéz volt, mert a feketemunka abban a szállodában nem ismert fogalom. Amikor a főnökasszonnyal találkoztam, mondta, mosogatás helyett direkt az étteremben kezdek.
Hoppá, úgyis ez volt a cél, egyébként is a nyelvtanulás idejére dolgoztam volna csak a konyhán. Soha nem dolgoztam a vendéglátásban, de azért tudtam úgy mozogni, hogy jó benyomást keltsek, állandóan a főnök mellett sürögtem.
Jó lehettem, mert kérdezték, mikor tudok kezdeni? Mondtam, hamarosan válaszolok, megyek-e, plusz elintézem még a magyar dolgaimat is. A német munka mellett döntöttem. Első lehetőség volt, nem is kerestem más munkát..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.