- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: LENDVAI ILDIKÓ
2017.10.21.
A parlamentben a miniszterelnök hisztérikus rohamot kap a halk szavú Hadházy kérdésére, amelyben csak egy amúgy is leállított, bundagyanús pályázatról érdeklődik. Orbán eddig keményebb ütéseket is magabiztos cinizmussal hárított. Azonnali pánikreakciókat mutatnak nemhogy bármilyen népszavazásra, de már az aláírásgyűjtésre is; a legócskább trükkökkel állítják le.
A CEU-ról nem mernek se ilyen, se olyan döntést hozni (imádkoznak, hogy elmenjen magától), hiszen ha aláírják a megállapodást, a saját felheccelt híveik háborognak, ha megtagadják, akkor a többiek. Előszednek mindent a régi fegyvertárból, ami épp a kezükbe akad: sorosozást, kvótaügyet, Deutsch Tamást, aki komor képpel és súlyos szavakkal (végül is csak nem röhögheti el magát) tálal újabb Gyurcsány-vádat. Mi van még a raktáron? Ja, persze, ismét látunk majd szocialistát vezetőszáron öt percenként a híradóban. Olyan jót ugyan most nem bírtak kitalálni (fáradnak a fiúk), mint a nokiás doboz azóta kipukkadt legendája, de legalább sikerül a bíróság helyett parlamenti határozatban bűnösnek nyilvánítani. Ez nyitja csak meg igazán az igazságszolgáltatás unortodox távlatait!
Megint van gaz amerikai ügyvivő is, aki miatt Szijjártó eljátszhatja a nagyhalált, csak most nem Goodfriendnek hívják, hanem Kostelanciknak, ami tiszta kiszúrás, mert sokkal nehezebb megjegyezni. A vádjai persze neki is légből kapottak, csupa „tücsök és bogár”, mint Lázár mondja. Szemben Goodfriend állításaival, korrupció pedig nincs, szemben Kostelancikkal, van viszont teljes médiaszabadság. Ami abból is látszik, hogy nálunk még egyetlen újságírót sem robbantottak fel a kocsijában – bár igény volna rá.
A Fidesz már beleszédült a túlpörgésbe. A KDNP rózsafüzérrel segít be, és sokkoló blődségekkel igyekszik harcképtelenné tenni a közvélemény kritikusabb részét, azt, amelyiket még nem terítettek le Németh Szilárd verbális bunkócsapásai.
Pedig a nagykönyvek szerint ilyenkor éppen, hogy nyugton kellene lenniük. A választáson való alacsony részvétel az érdekük, amikor a többség apatikusan otthon marad, csak a híveiket mozgósítják a nemzeti konzultációban felfrissített Kubatov-listák alapján.
De a kormánypárt nem ezt teszi. Lármázik síppal-dobbal-nádi hegedűvel, az öklét rázza, nem hagyja csillapodni a közhangulatot. Nagyobb szükségét érzi tábora militarizálásának, mint a többiek altatásának. Már nem eléggé biztos a szavazói hadra foghatóságában. Záveczék adatai szerint négy éve a Fidesz-szimpatizánsok kétharmada ígérte biztosra, hogy az urnákhoz járul. Ma csak 52 százalék. Így aztán a főnökség nem tudja, melyik ujját harapja. Amivel a híveit hecceli, azzal egyszersmind az ellentábort is feltüzeli. Még úgy is járhat, hogy minden egyes újra aktivizált Fidesz-választóval két felbosszantott ellenzékit mozgósít. A „mindenki hozzon magával még embert” fordítva is elsülhet.
De akkor miért viselkedik ilyen felajzottan? Miért tolja túl folyton, mindenben, azt a bizonyos biciklit? Lehet persze, hogy a Fidesznek egyszerűen ilyen az alaptermészete. A politikának csak ebben a fajtájában van gyakorlata: a háborúzásban, a konfliktuskeltésben. Konszolidációban tehetségtelen, balhézásban tehetséges. Igen ám, de még a 2014-es kampányban sem volt ennyire hisztérikus. Azóta pedig csak még jobban bebiztosította magát médiaszerzéssel, plakáttörvénnyel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.