Szerző: CEGLÉDI ZOLTÁN
2017.10.13.
...Kezdjük egy példabeszéddel! Tegyük fel, hogy kommentmarika januárban megjelenik a háziorvosánál. 130 kiló, zsírt eszik cukorral, nem mozog, nem figyel oda magára. Vérnyomást méretni jött, az is magas – a doktor ír egy beutalót részletes kivizsgálásra. Elmondja azt is, hogy le kéne fogyni. Marika legyint, mit tud maga, okoskodik csak itt. Azért a következő hónapban is elmegy az orvoshoz. Fullad, szédül, már 140 kiló, a szíve is fáj. Az orvos rákérdez a kivizsgálásra, volt-e, Marika megint letorkollja, nem az kell ide, ne káráljon. Tudom én azt! Azért vagyok rosszul, mert maga itt fanyalog. Az orvos figyelmezteti, hogy ebből cukorbetegség is lehet, Marika már az ajtóban feltépi a csokipapírt, majszol. A tavaszi látogatásra 150 kilósan, járókerettel jön Marika, csak azzal tud menni. A szomszédjától kérte kölcsön, akinek korábban combnyaktörése volt, de meggyógyult, mert járt gyógytornára, hallgatott az orvosára. Marika vérnyomása az egekben, most enged cukrot méretni, az is magas. Az orvos elsorolja, hogy milyen vizsgálatokra lenne szükség, továbbá diéta. Marika a mondat végét se várja meg, emeli a szatyrát, benne kilós kenyérszalonna meg vödörnyi nutella.
Marikát az első kánikulai napon a mentő viszi el. A kórházi ágyból felháborodottan hívja fel az orvosát, a következőkkel:
Miért kritizálta folyton, ahelyett, hogy segített volna? Az orvos visszakérdez, hogy talán neki kellett volna minden egyes vacsoránál beugrani, és a cukros zsírt salátára cserélni?
Na jó, de miért csak most, utólag okoskodik? Az orvos erre előveszi azt a négy beutalót és nyolc receptet, amit hiába írt meg Marikának, nem használta.
És különben is, pont azért került ilyen rossz állapotba, mert az orvos mindig mondta, hogy baj lesz, károgott meg fanyalgott, ahelyett, hogy dicsérte volna! Mire az orvos visszakérdez, hogy ezek szerint azt várta volna, hogy hazudjam azt, hogy minden oké, maga egészséges?
Azért írtam ilyen hosszan erről, mert jellemzően pont ilyen kommentmarikákkal, valamint sikertelen politikusokkal és lecsúszó holdudvarukkal kell állandóan arról vitáznom, hogy elemzőként, publicistaként miért nem „segítek” az ellenzéknek. Ha fentiek alapján nem világos még, elmagyarázom.
Én teszem a dolgomat, de az nem az ellenzék „segítése”...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.