BOTKA UTÁN A BALOLDAL

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: FRISS RÓBERT
2017.10.07.

...A MÉLY - Botka elvetélt kísérletének az MSZP-n messze túlmutató, mélyebb okai is vannak. Nem egyszerűen csak a pártok, vagy különösen a baloldaliak általános válsága, és közönség általi utálata, mert a nem megvetendő társadalmi-kormányzati stabilitáson túl, sem a konzervatívok, sem a szociáldemokraták nem nagyon tudnak mit mondani a holnapról, de még a máról sem, így a populista jobboldal szilárdulhat meg, ott ahol csak tud. Emmanuel Macron francia példája őrültnek tetsző, de sikeres ötlet lett, ám alighanem egyedi politikai innováció. Meglehet Botka is hasonlót dédelgetett (nem egy párt, hanem az ellenzék jelöltje lesz), amikor még februárban úgy nyilatkozott a 24.hu-nak: „mostanáig sem pártért politizáltam, hanem ügyért, ráadásul a legkevésbé sem foglalkozom a szocialista párt 2022 utáni sorsával. Nagyon a mostanival sem. Orbánt akarom leváltani”. Csakhogy a paradoxon abban áll, hogy párt nélkül nem megy. Macronnak sem ment volna, ezért csinált vadonatúj pártot a semmiből. Úgy tudott kilépni a liberális demokrácia pártkeretéből, hogy benne maradt. Csakhogy van egy ordító különbség: Franciaország liberális demokrácia, Magyarország pedig nem az.

Botka bukását sokan kommentálták. Közülük most csak Hont Andrást (HVG) idéznénk: „Nem ideológiai, de tisztázatlan elvi probléma a regnáló berendezkedéshez való hozzáállás. A hatalom ellenfelei (ideértve a nem hivatásos mozgalmárokat is) képtelenek eldönteni, hogy a rendszer, avagy a kormány ellenzéke kívánnak lenni. Arra kérnek fölhatalmazást, hogy a demokratikus, jogállami viszonyokat állítsák helyre, de ehhez olyan eszközt ajánlanak, mintha tisztán demokratikus, jogállami körülmények lennének; ez folyamatos hitelességi deficitet okoz, és aláássa a Fidesz-bírálat komolyságát.”

Hont megjegyzése a lényegét érinti. Orbán Viktor rendszere nem történelmi szükségszerűség, nem a nemzet karakteréből fakadó óhaj, nem a nemzet, hanem egy szűk, sűrű gazdasági hálót szövő mameluk sereg uralma. Fájdalmas tévedés, legyőzhető, a nemzet érdekében legyőzendő. Még nem tudni milyen mélyen ágyazódott be ez a rendszer a társadalom szövetébe, de egy liberális demokráciában, mint hatalomra méltatlant, már menesztették volna. Ez azonban az ellenzék minden impotenciájával együtt, nem liberális parlamentarizmus, hanem jobboldali tekintélyuralom, totális etatizmus, a totális politikai és gazdasági diktatúra Európa részeként mutatkozó látens mutációja, amely ráadásul legitim választásokon került hatalomba. Legyőzni a saját „parlamentáris” keretei és törvényei szerint, parlamentarizmust játszva, szinte reménytelen. Talán, ha a magyar ellenzékben volna annyi innováció, hogy Macronhoz hasonlóan megtalálná a résnyi utat „a benn is vagyok, kinn is vagyok” politikai technikájához. A manipulált, cinikus, fásult társadalmi közegben ez szinte lehetetlen, bizalmat és államférfiúi formátumot követelne minden politikai szereplőtől. Ennek hiányát szenvedi most a szocialistákkal együtt az ellenzék is.

Ami ezen túl van, az a polgárháború, a lefojtott elégedetlenség előre látható, de konkrétan meg nem határozható idejű robbanása, a kormány által gerjesztett gyűlölet kitörése, amelyben jelenlegi formájában alighanem valamennyi párt elporladna, a vak hatalommal együtt, amely nem érti, hogy ez a gyűlölet őellene is fordulhat. A valódi veszteségekről most ne beszéljünk...

ITT OLVASHATÓ