Szerző: BATKA ZOLTÁN
2017.10.14.
Álláspontom a következő:
Mivel egy árokparton találtak a falu határában, így szüleim neve és világrajövetelem pontos időpontja ismeretlen. A nevem onnan jön, hogy a nyakamba egy tarisznyát akasztottak, benne egy darab száraz pogácsával, aminek, sajnos néhány naposan nem tudtam hasznát venni. Állami nevelőintézetbe kerültem. Időnként átjárt hozzánk a helyi plébános, aki azzal vigasztalt minket, hogy a világban minden az Úristen akaratából történik. Így vélhetően az is az Úr rendelése volt, hogy nevelőink időnként sorba állítottak és kékre vertek minket.
Amikor kikerültem az intézetből, hosszú hónapokon át a Keletiben aludtam. Végül az egyik kalauz munkát adott nekem: a Záhonyba menő vonatokat takarítottam és még ott is alhattam a vonaton. A munka nem volt nehéz, különösen, hogy a kalauz többször is nyomatékosan a lelkemre kötötte: nem kell mindenhová benéznem. Azután egy nap az Úr akaratából egy fa dőlt a sínre. A mozdonyvezető még időben észrevette és fékezett, ám ekkor az egyik ágy mögül egy csempészcigarettával teli hátizsák pottyant az utasok lába elé. A kalauz esküdözött, hogy ártatlan és mivel nem volt ellene bizonyíték, a vámosok békén hagyták.
Én viszont hiába mondtam, hogy soha sem láttam a hátizsákot: mivel előző éjjel én aludtam a kocsiban, végül engem találtak felelősnek. Százezer forint bírságot kaptam, amit 5 ezer forintonként vontak volna le a fizetésemből - már ha lett volna miből, mivel az eset után rögtön elbocsátottak.
Ekkor vidékre mentem dolgozni. Egy helyi gazda szállást és ételt ígért, ám a szállásról hamar kiderült, hogy egy istálló, étel helyett pedig gyakran csak verést kaptam, különösen, ha szóba hoztam, hogy inkább elmennék. A gazda azt mondta, nyugodjak bele, hogy engem az Isten csicskának teremtett. Én ebbe is belenyugodtam volna, ám pár hét múlva közbeszólt az Úr akarata: amikor rabtartóm beküldött a faluba sörért, az arra járó polgármester elütött az autójával. A rendőrök úgy vélték, a polgármester ártatlan, nem láthatott engem, mivel pont szemébe sütött a nap, az pedig kimaradt a jelentésükből, hogy az eset idején olyan részeg volt, hogy alig bírt kiszállni a kocsiból. Bár az én szemembe is sütött a nap, bíróság szerint nekem látnom kellett volna a polgármester közeledő autóját. Végül úgy döntöttek, hogy a szolgálati autóban esett 1 millió forintos kárt nekem kell megfizetnem: 30 ezer forintos részletekben kell levonni a fizetésemből - már ha rabtartóm valaha is adott volna bármilyen fizetést...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.