Szerző: VÁSÁRHELYI MÁRIA
2017.10.23.
Hogy mi a baj azzal, hogy az 56-os forradalom 61 évfordulóján egyre többen a lincseléseket ábrázoló képeket posztolnak? Hát elmondom: Édesapámat, aki a Nagy Imre kormány sajtófőnöke volt, 1957. áprilisában tartóztatták le Snagovban, ahová a forradalom vérbefojtása utána deportáltak minket.
Letartóztatása után másfél évet töltött magánzárkában, ami azt jelentette, hogy egy akkora cellába volt bezárva, amibe egy priccs, egy asztal és egy szék fért be. WC-re sem mehetett ki, egy küblit kapott.
A szobában egy 25-ös égő égett és hemzsegtek a poloskák. Két-három hetente egyszer vitték ki "sétálni" 10 percre, egy alagsori, patkányoktól hemzsegő helyiségben járkálhatott fel-alá.
Könyvet is csak egy fél év után kapott először. Nemcsak fizikailag, hanem idegileg és lelkileg is az összeomlás határára került.
A börtönőrök és kihallgatók egy része a Köztársaság téri és körúti lincselések áldozatainak hozzátartozói voltak, akikben égett a bosszúvágy és a testi és lelki kínzások legkülönbözőbb módszereit vetették be a forradalom letartóztatott résztvevőivel szemben. A kihallgatások során egyfolytában a budapesti lincselésekről készült borzalmas felvételekkel szembesítették őket, azt sulykolva, hogy ez volt a forradalom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.