Szerző: PuPu
2017.10.23.
Nemigen lesz ebből már nemzeti ünnep soha, egymásközt szólva alkalmatlan is erre a feladatra.
Szanyi meg elkövette azt a bűnt, hogy megmutatta a valóság egy kis részletét, és azt várta, hogy olvasói majd megértik azt, amit mondani akar, de hát ugyan miért is értették volna meg, mikor ennél sokkal egyszerűbb dolgokkal sem tudnak megbirkózni?
Valószínűleg rosszul gondolkodunk, talán nekünk is a zsigeri érzelmekre kellene játszanunk?
Minden magyarázkodás helyett el kellene mondanunk ezerszer, hogy a cigányok amihez hozzáférnek azt ellopják, hogy a klérus azért gazdagodik szemérmetlenül, lehányva Krisztus tanítását, mert egy zsidó vezeti őket, hogy a románoknak több joguk van ebben az országban, mint azoknak, akik itt élnek, hogy a hatalmasoknak aranyból van a vécékeféjük nyele és, hogy a bankelnök hatalmával visszaélve zaklatta titkárnőjét, de félt a botránytól, hát elvette feleségül?
Kit érdekel, hogy hány szegény van az országban, kit érdekel, hogy kinek a gyereke tanulhat tovább, hogy kiből lesz milliomos, hogy az újságírókról lista készül, ki foglalkoztatható és ki nem, kit érdekel, hogy kinek a fia kap többmilliárdos, vissza nem térítendó támogatást, földbérletet, kisvasutat, magánrepülőteret, yachtkikötőt az Adrián és olajkutat Azerbajdzsánban?
Kit érdekel, hova megy a pénz, amit ellopnak tőled - egy dolog érdekes: hogy büszkék lehessünk magunkra, meg forradalmárkodhassunk időnként, aztán győzelmet hazudhassunk az örök vereségből.
Nincs ok a csodálkozásra, ez az ország egy rövidebb időszakot leszámítva mindig ilyen volt, tehetségtelen politikusok rossz helyzetértékelésének áldozata.
Ez a pechünk, de, hogy soha nem tanulunk belőle, az már a bűnünk.
Mi soha nem vagyunk képesek szembenézni önmagunkkal, esendő hőseink vétkeivel, mi egy olyan hősgyár vagyunk, melynek szinte minden terméke selejtes, amelyik meg nem, azt rendszerint mi magunk vágjuk földhöz...
ITT OLVASHATÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.