Szerző: SzEGy
2017.10.16.
Aggodalomra tehát nem volna semmi ok, de ezt aztán teljesen hiába mondogatnánk az asszonynak. Ő aggódik. Sok éve vár már, egyre türelmetlenebbül és egyre csalódottabban egy újszülöttre.
Most, hogy eddig dédelgetett álma elérhető közelségbe került, itt van egy karnyújtásnyira, nem is hiszi el, szinte fel sem fogja és egyelőre képtelen örülni. Mód felett zaklatott, aludni sem tudott a baba érkezésének híre miatt, remeg, sír. Feltört belőle az előző évek alatt visszafojtott feszültség, miközben vadászkutya módra szimatolja mindenhol az esetleges veszély nyomait.
Igyekeznénk segíteni rajta, bár ez egy cseppet sem egyszerű ügy. Ha beszél, csak egyre jobban belelovalja magát, de különösebben az se jó, ha hallgat. Pedig ezen át kellene lendülnie, nagyon nem lenne szerencsés szétesni most, rengeteg apró intézendő és hétköznapi teendő várja. Ha ezekre tudna figyelni, talán megkönnyebbülhetne kicsit.
„Az élet folyik tovább, ez már sokakat megmentett a megőrüléstől – mint ahogy a légitámadás alatt sem lehet egész idő alatt félni, éppúgy a mindennapi munka, véletlen találkozások, személytelen aggodalmak bombázásában is órákra megfeledkezik az ember egyéni félelmeiről.” (G. Greene)
Beszél, beszél, csapong és kapkod. Egyáltalán mit kellene azonnal keresnünk a gyermeken, hogyan jelentkezik a későn észrevett terhességen a nem az első perctől gondozottság hatása? Honnan lehet tudni, hogy ez hogyan fog visszaütni, milyen beteg lehet majd ettől később a gyermek?
Terelgetnénk szétfutó, zaklatott gondolatait. Biztatjuk és csendesítjük. Szeretnénk, ha meg tudná vetni a lábát a realitás talaján. A szorongások és az aggódás lecsendesítésében megkapaszkodhatnánk például a józan eszünk maradékába.
Milyen jeleit észlelhetné annak most, hogy a magzat nélkülözött anyja méhében? Ez a közel normális környezeti viszonyok és az átlagos mondható életfeltételek mellett nem valószínű. A magzat ugyanis megszerzi mindazt, amire szüksége van, mindent amihez hozzáfér, tekintet nélkül a rendelkezésre álló készlet további méretére. Ezért is sokkal gyakrabban látunk az anyai oldalon hiányt kialakulni a terhesség alatt. Ha a kicsi a fejlődése során mégis hiányokkal küzdött, annak jól észlelhető jelei lennének az újszülött súlyán, a testhosszán, az alkatán, az utolsó hónapban felrakódott zsírpárnácskák formáján, a bőre állagán, a kicsi élénkségén, a világra jövetel nagy stresszének kezelésében, esetleg az új körülményekhez való alkalmazkodásában.
Ezen a babán szerencsére a világon semmi nem látszik problémásnak. Ez a kérdéssor viszont, ha egyszer elkezdődik, akkor lehet tartani attól, hogy soha nem lesz vége. Sőt a fontosnak érzett és előbb mindenképpen megválaszolandó kérdések száma egyre csak nő, hatalmasra duzzad, mint a kétségek és a bizonytalanság, ami mögötte van...
Most, hogy eddig dédelgetett álma elérhető közelségbe került, itt van egy karnyújtásnyira, nem is hiszi el, szinte fel sem fogja és egyelőre képtelen örülni. Mód felett zaklatott, aludni sem tudott a baba érkezésének híre miatt, remeg, sír. Feltört belőle az előző évek alatt visszafojtott feszültség, miközben vadászkutya módra szimatolja mindenhol az esetleges veszély nyomait.
Igyekeznénk segíteni rajta, bár ez egy cseppet sem egyszerű ügy. Ha beszél, csak egyre jobban belelovalja magát, de különösebben az se jó, ha hallgat. Pedig ezen át kellene lendülnie, nagyon nem lenne szerencsés szétesni most, rengeteg apró intézendő és hétköznapi teendő várja. Ha ezekre tudna figyelni, talán megkönnyebbülhetne kicsit.
„Az élet folyik tovább, ez már sokakat megmentett a megőrüléstől – mint ahogy a légitámadás alatt sem lehet egész idő alatt félni, éppúgy a mindennapi munka, véletlen találkozások, személytelen aggodalmak bombázásában is órákra megfeledkezik az ember egyéni félelmeiről.” (G. Greene)
Beszél, beszél, csapong és kapkod. Egyáltalán mit kellene azonnal keresnünk a gyermeken, hogyan jelentkezik a későn észrevett terhességen a nem az első perctől gondozottság hatása? Honnan lehet tudni, hogy ez hogyan fog visszaütni, milyen beteg lehet majd ettől később a gyermek?
Terelgetnénk szétfutó, zaklatott gondolatait. Biztatjuk és csendesítjük. Szeretnénk, ha meg tudná vetni a lábát a realitás talaján. A szorongások és az aggódás lecsendesítésében megkapaszkodhatnánk például a józan eszünk maradékába.
Milyen jeleit észlelhetné annak most, hogy a magzat nélkülözött anyja méhében? Ez a közel normális környezeti viszonyok és az átlagos mondható életfeltételek mellett nem valószínű. A magzat ugyanis megszerzi mindazt, amire szüksége van, mindent amihez hozzáfér, tekintet nélkül a rendelkezésre álló készlet további méretére. Ezért is sokkal gyakrabban látunk az anyai oldalon hiányt kialakulni a terhesség alatt. Ha a kicsi a fejlődése során mégis hiányokkal küzdött, annak jól észlelhető jelei lennének az újszülött súlyán, a testhosszán, az alkatán, az utolsó hónapban felrakódott zsírpárnácskák formáján, a bőre állagán, a kicsi élénkségén, a világra jövetel nagy stresszének kezelésében, esetleg az új körülményekhez való alkalmazkodásában.
Ezen a babán szerencsére a világon semmi nem látszik problémásnak. Ez a kérdéssor viszont, ha egyszer elkezdődik, akkor lehet tartani attól, hogy soha nem lesz vége. Sőt a fontosnak érzett és előbb mindenképpen megválaszolandó kérdések száma egyre csak nő, hatalmasra duzzad, mint a kétségek és a bizonytalanság, ami mögötte van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.