GÉPNARANCS - FILM BLOG
Szerző: GÉPNARANCS
2017.10.12.
A Bécsben élő sikeres ügyvéd, Olga (Tóth Ildikó) idős anyja, Mária (Törőcsik Mari) váratlanul kómába esik. Amíg Mária élet és halál közt lebeg, Olga egy mélyen elhallgatott titokra bukkan. Az egyre szenvedélyesebb kutatás az ’50-es évek háború utáni Európájába vezeti vissza, ahol útja végén ő maga áll: egy olyan ember, akit korábban nem ismert.
A film szokatlan helyzetekben, női érzékenységgel beszél az identitásválságból adódó drámai helyzetekről, a széttöredezett Európa háborúi okozta, soha nem gyógyuló sebekről, az elmúlásról, valamint a hazugságok és elhallgatások leleplezésének felszabadító erejéről.
Az Aurora Borealis – Északi fény a nemzetközileg is elismert, Kossuth-díjas, Balázs Béla-díjas, Cannes-i Nagydíjas és Arany Medve-díjas forgatókönyvíró-rendező, Mészáros Márta 26. alkotása. A film a FilmTeam gyártásában készült, producerei Major István és Gül Togay...
Rendező koncepció
Személyes bevezető:
Lassan már négy év is eltelt azóta, hogy egy olyan írásra bukkantam a BBC History című folyóiratban, amely rögtön szíven ütött. Éreztem, hogy ez az „én témám”. A cikk az osztrák „háborús gyerekekről” szólt, egy láthatatlan generációról, akik nem ismerik a gyökereiket, eltitkolták előlük a legfontosabbat, hogy ki az apjuk, kik is valójában; az életük hazugságban telt.
Európa csak most kezd foglalkozni a „háborús gyerekekkel”, azokkal a tíz-és százezrekkel, akik a II. Világháború alatti és utáni katonai megszállások idején születtek. A háborús gyerekek születhettek erőszakból vagy szerelmi kapcsolatból, ami a megszálló katonák és a helyi nők között keletkezett. Akár így, akár úgy történt; ezek a gyerekek általában nem tudtak az apjukról, fogantatásukat titok vagy hazugság övezte. Az anyák félelemből vagy szégyenérzetből nem árultál el gyermekeiknek, ki az apjuk. Ez a hazugság egyike a legmasszívabbaknak, lassan hatvan éve tart, és csak most repedezik a hazugság burka. Ma Európában többszázezer „háborús gyerek” – ma már középkorúak vagy idősebbek – él: orosz, amerikai, angol, francia, német, lengyel katonák gyerekei. Fogantatásuk összefügg a XX. század nagy traumáival és azok elhallgatásával. Magyarország a szovjet megszállás alatt hasonló traumákon ment keresztül, de a magyar „háborús gyerekek” kutatása még el sem kezdődött.
Egész életemben ezek a témák érdekeltek, ezekről forgattam filmet: hazugságról, árulásról, születésről, családról, szeretetről. Engem az fogott meg a legjobban, hogy egy mai, „átlagos” család feszültségei, boldogtalansága is az évtizedekkel ezelőtti és soha be nem vallott bűnökre vezethető vissza. Szinte minden családban vannak sötét titkok, elhallgatott bűnök, amelyek több generáció életét is tönkre tudják tenni. Történetünk Bécsben játszódik a négyhatalmi megszállás alatt, tehát a háború után, már a béke idején és napjainkban. Ezt nagyon fontosnak tartom, hogy a bűn idején is béke volt már, és a történet voltaképp a máig nyúlik. Szereplőink között van osztrák, spanyol, orosz, magyar, hiszen a háború össze-vissza sodorta a különböző nemzeteket, és a mai Európa is soknemzetiségű. Azért is tettük a történetet Bécsbe, Európa „szívébe”, hogy jelezzük: ez nem egyetlen nép tragédiája, hanem összeurópai ügy, és mindig újra kezdődik, ha valahol háborús konfliktus van. A filmben két gyermek születik, az egyik szerelemből, a másik erőszakból. A múlt titkaira csak napjainkban derül fény. A film tehát nem a háborúról szól, ez egy mai történet, látszólag semmi köze hőseinknek a múlthoz. De Olga és a fia, Robert, hordozzák a múltat a zsigereikben, és csak úgy szabadulhatnak fel, ha megtudják az igazságot: hogy kik ők, és honnan jönnek. Ehhez mindenkinek joga van.
Ez egy erős érzelmi töltésű, torokszorító történet. Arra törekedtünk, hogy már a film első részében átérezzék a nézők is ezt a szorítást, a kimondatlan, de sejtett titkok drámáját, és a film végéig tartsuk a feszültséget, ugyanakkor a film végén a nézők kapjanak katarzist és reményt, a szeretet reményét.
Lassan már négy év is eltelt azóta, hogy egy olyan írásra bukkantam a BBC History című folyóiratban, amely rögtön szíven ütött. Éreztem, hogy ez az „én témám”. A cikk az osztrák „háborús gyerekekről” szólt, egy láthatatlan generációról, akik nem ismerik a gyökereiket, eltitkolták előlük a legfontosabbat, hogy ki az apjuk, kik is valójában; az életük hazugságban telt.
Európa csak most kezd foglalkozni a „háborús gyerekekkel”, azokkal a tíz-és százezrekkel, akik a II. Világháború alatti és utáni katonai megszállások idején születtek. A háborús gyerekek születhettek erőszakból vagy szerelmi kapcsolatból, ami a megszálló katonák és a helyi nők között keletkezett. Akár így, akár úgy történt; ezek a gyerekek általában nem tudtak az apjukról, fogantatásukat titok vagy hazugság övezte. Az anyák félelemből vagy szégyenérzetből nem árultál el gyermekeiknek, ki az apjuk. Ez a hazugság egyike a legmasszívabbaknak, lassan hatvan éve tart, és csak most repedezik a hazugság burka. Ma Európában többszázezer „háborús gyerek” – ma már középkorúak vagy idősebbek – él: orosz, amerikai, angol, francia, német, lengyel katonák gyerekei. Fogantatásuk összefügg a XX. század nagy traumáival és azok elhallgatásával. Magyarország a szovjet megszállás alatt hasonló traumákon ment keresztül, de a magyar „háborús gyerekek” kutatása még el sem kezdődött.
Egész életemben ezek a témák érdekeltek, ezekről forgattam filmet: hazugságról, árulásról, születésről, családról, szeretetről. Engem az fogott meg a legjobban, hogy egy mai, „átlagos” család feszültségei, boldogtalansága is az évtizedekkel ezelőtti és soha be nem vallott bűnökre vezethető vissza. Szinte minden családban vannak sötét titkok, elhallgatott bűnök, amelyek több generáció életét is tönkre tudják tenni. Történetünk Bécsben játszódik a négyhatalmi megszállás alatt, tehát a háború után, már a béke idején és napjainkban. Ezt nagyon fontosnak tartom, hogy a bűn idején is béke volt már, és a történet voltaképp a máig nyúlik. Szereplőink között van osztrák, spanyol, orosz, magyar, hiszen a háború össze-vissza sodorta a különböző nemzeteket, és a mai Európa is soknemzetiségű. Azért is tettük a történetet Bécsbe, Európa „szívébe”, hogy jelezzük: ez nem egyetlen nép tragédiája, hanem összeurópai ügy, és mindig újra kezdődik, ha valahol háborús konfliktus van. A filmben két gyermek születik, az egyik szerelemből, a másik erőszakból. A múlt titkaira csak napjainkban derül fény. A film tehát nem a háborúról szól, ez egy mai történet, látszólag semmi köze hőseinknek a múlthoz. De Olga és a fia, Robert, hordozzák a múltat a zsigereikben, és csak úgy szabadulhatnak fel, ha megtudják az igazságot: hogy kik ők, és honnan jönnek. Ehhez mindenkinek joga van.
Ez egy erős érzelmi töltésű, torokszorító történet. Arra törekedtünk, hogy már a film első részében átérezzék a nézők is ezt a szorítást, a kimondatlan, de sejtett titkok drámáját, és a film végéig tartsuk a feszültséget, ugyanakkor a film végén a nézők kapjanak katarzist és reményt, a szeretet reményét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.