Szerző: SZŐKE DÁNIEL
2017.10.03.
- A felmérések alapján a probléma egyre súlyosabb a fiatalok között is, az idősekkel szemben ők viszont alig kapnak támogatást.
- A helyzet pszichológiája, és a külső nyomás miatt ez a generáció nem is mer segítséget kérni, csak csendben tűri az elmagányosodás lelki és testi tüneteit.
- A magyar 30 év alattiak Európa egyik leginkább magányos fiataljai.
Fiatal vagy, nem lehetsz magányos!
Általánosan elfogadott vélemény, hogy egy modern társadalomban minden körülmény adott ahhoz, hogy annak tagjai aktív szociális életet éljenek. Így ha valaki mégis magánnyal, izoláltságérzéssel küzd, annak nem társadalmi, hanem egyéni okai kell, hogy legyenek. Ez alól csak az idősek élveznek kivételt a közvélemény szemében. Ők gyakran csak külső körülmények miatt maradnak magukra, és kénytelenek elköltözött gyerekeik, esetleg elhunyt házastársuk nélkül, egyedül boldogulni. Ezt a részproblémát a társadalom többé-kevésbé elismeri, és abban szinte mindenki egyetért, hogy támogatni kell az idős emberek társas kapcsolatait segítő kezdeményezések.
„A legtöbb, magányossággal kapcsolatos kutatást időskorúakról találni, annak ellenére, hogy a magányosság egy olyan probléma, ami egészen csecsemőkortól meghatározza a szellemi, mentális és fizikai állapotunkat, hiszen csecsemőkorban is beszélünk szeparációs szorongásról, ha nincs ott a biztonságot nyújtó személy,” mondja Vida Katalin tanácsadó szakpszichológus. Az idősek számára társasági körök, klubok alakulnak, melyek jelentősen csökkentik az izolációt, sőt, a testi egészségükre felügyelő házi gondozók mellett Európa több országában is gyakorlat a lelki jólétért felelős, rendszeres időközönként érkező ápoló alkalmazása, akinek semmilyen más feladata nincs, mint hogy beszélgessen, társaságot biztosítson.
A fiatal felnőtt korcsoport azonban aggasztóan kevés segítségre számíthat.
A középiskola után megszűnnek az irányított, támogatott szociális helyzetek. Sőt, a kreditrendszer bevezetésével már a felsőoktatásban is jelentősen csökkentek a csoportélmények kialakulásának esélyei, mondja Vida, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának oktatója (aki azt is fontosnak tartja kiemelni, hogy néhány egyetemen, így például az ELTE-n is működik diáktanácsadó, ahol a diákok ingyen kaphatnak pszichológiai segítséget). A felsőoktatáson túl azonban az új társas kapcsolatokat végképp önerőből kell kialakítani. Aki erre nem képes, az gyakorlatilag magára marad, nincs hová fordulnia segítségért.
Tudományos kutatások igazolják, hogy a fiatal generáció tagjai sokszor elszigeteltebbnek, magányosabbnak, ebből fakadóan pedig frusztráltnak és tanácstalannak érzik magukat. A Mental Health Foundation által Angliában, több mint 2000 megkérdezett bevonásával végzett, 2010-es reprezentatív felmérés szemléletesen mutat rá a meglepő generációs egyenlőtlenségekre...
Fiatal vagy, nem lehetsz magányos!
Általánosan elfogadott vélemény, hogy egy modern társadalomban minden körülmény adott ahhoz, hogy annak tagjai aktív szociális életet éljenek. Így ha valaki mégis magánnyal, izoláltságérzéssel küzd, annak nem társadalmi, hanem egyéni okai kell, hogy legyenek. Ez alól csak az idősek élveznek kivételt a közvélemény szemében. Ők gyakran csak külső körülmények miatt maradnak magukra, és kénytelenek elköltözött gyerekeik, esetleg elhunyt házastársuk nélkül, egyedül boldogulni. Ezt a részproblémát a társadalom többé-kevésbé elismeri, és abban szinte mindenki egyetért, hogy támogatni kell az idős emberek társas kapcsolatait segítő kezdeményezések.
„A legtöbb, magányossággal kapcsolatos kutatást időskorúakról találni, annak ellenére, hogy a magányosság egy olyan probléma, ami egészen csecsemőkortól meghatározza a szellemi, mentális és fizikai állapotunkat, hiszen csecsemőkorban is beszélünk szeparációs szorongásról, ha nincs ott a biztonságot nyújtó személy,” mondja Vida Katalin tanácsadó szakpszichológus. Az idősek számára társasági körök, klubok alakulnak, melyek jelentősen csökkentik az izolációt, sőt, a testi egészségükre felügyelő házi gondozók mellett Európa több országában is gyakorlat a lelki jólétért felelős, rendszeres időközönként érkező ápoló alkalmazása, akinek semmilyen más feladata nincs, mint hogy beszélgessen, társaságot biztosítson.
A fiatal felnőtt korcsoport azonban aggasztóan kevés segítségre számíthat.
A középiskola után megszűnnek az irányított, támogatott szociális helyzetek. Sőt, a kreditrendszer bevezetésével már a felsőoktatásban is jelentősen csökkentek a csoportélmények kialakulásának esélyei, mondja Vida, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának oktatója (aki azt is fontosnak tartja kiemelni, hogy néhány egyetemen, így például az ELTE-n is működik diáktanácsadó, ahol a diákok ingyen kaphatnak pszichológiai segítséget). A felsőoktatáson túl azonban az új társas kapcsolatokat végképp önerőből kell kialakítani. Aki erre nem képes, az gyakorlatilag magára marad, nincs hová fordulnia segítségért.
Tudományos kutatások igazolják, hogy a fiatal generáció tagjai sokszor elszigeteltebbnek, magányosabbnak, ebből fakadóan pedig frusztráltnak és tanácstalannak érzik magukat. A Mental Health Foundation által Angliában, több mint 2000 megkérdezett bevonásával végzett, 2010-es reprezentatív felmérés szemléletesen mutat rá a meglepő generációs egyenlőtlenségekre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.