AMERIKA MEGOSZTOTTSÁGA VIETNAMBAN GYÖKEREZIK 1.

SZÍNEK ÉS FOLTOK BLOG
Szerző: GÖBÖLYÖS N. LÁSZLÓ
2017.10.16.

Számot vetni egy konfliktus minden vonatkozásával, miközben Amerikában még mindig véreznek a régi sebek. Ezt próbálta megvalósítani Ken Burns filmrendező Vietnam című monumentális dokumentumfilmjében, amelyet Lynn Novick rendező-producerrel közösen készített.


Az alkotó a Le Nouvel Observateurnek adott interjút.

- Filmjének nyitó jelenetében egy volt tengerészgyalogos mondja el, hogy a háború után 11 évvel tudták meg, egymásról a barátjával, hogy mindketten ott voltak Vietnamban. Ez annak idején érthet volt, de hogy van az, hogy azóta is vitakoznak arról, hogy valójában mi is történt? Elvégre a mai amerikaiak 65%-a a háború után született?

- Finoman szólva a háború nem igazán volt sikeres Amerikának. Ezért továbbra is kultiválták a sértődöttséget vagy a vitát, vagy úgy tettek, mintha elfelejtették volna. Ma a kutatásokkal és a források tömegével, amelyekhez a Vietnammal való kapcsolatok javulásával hozzá lehet jutni az archívumokban, közel lehet kerülni az országhoz, és a néphez. Továbbá azzal is, hogy a volt katonák elkezdenek beszélni, teljesebb képet kapunk és az idő múlását előnyünkre tudjuk fordítani. Még a francia közönség is, amely inkább Algériára fókuszál, megérti majd, hogy miért neveztem el az első részt Déjá Vu-nek. Minden, ami a franciákkal történt, később megtörtént velünk is.

- Ön azt mondja, hogy ez a háború végtelenül bonyolult volt, de nem lehet megelégedni azzal a megállapítással, hogy Amerika belebonyolódott egy egy távoli konfliktusba, amelyből nem sokat értett?

- Az alapmagyarázat viszonylag egyszerű. Ami nagyon bonyolult, az teljes képet adni. Tény, hogy nem voltunk érdekeltek egy politikai vitában. Nem volt elszámolni valónk, csak úgy tekintettünk magunkra, mint a baseball-bírók, akik jelzik a hibákat és szabályozzák az ütéseket. Ez lehetővé tette számunkra egy olyan tér létrehozását, ahol elfért egymás mellett az összes probléma, anélkül, hogy megmondanánk, mi volt ajogos és mi nem.

- Ritka dolog Amerika részéről, de Önök számításba vették a vietnamiak álláspontját is.

- Amit nem tesz meg senki. Az amerikaiak, ha Vietnamról beszélnek, csak saját magukról beszélnek. Nem szólnak arról a tényről, hogy volt egy ellenség és egy győztes, és egy szövetséges, Dél-Vietnam, amely ma már nem létezik. Mi viszont egy teljes képet akartunk alkotni, csaknem egy olyant, mint egy epikus regényt, sok emberrel, akik segítettek egy olyan háború ábrázolásában, amelyben a jó és a rossz leegyszerűsített kérdésének nincs sok értelme. A háborúban sok igazság létezhet. Rájöttünk, hogy bátorság nemcsak csatamezőn lehet, hanem egy háborúellenes ember erkölcsi és etikai dilemmáiban, vagy azéban, akik úgy dönt, hogy nem megy Vietnamba, és még el is hagyja az országot. Ezeket a dolgokat ritkán vesszük figyelembe...

ITT OLVASHATÓ