A POKOL, AMI NEM AZ

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: TeePolgar
2017.10.23.

A legtöbb országról él egy kép az emberekben, ez a kép persze a legtöbbször torzít. Mégis más a helyzet az olyan esetben, amikor egy nyitott, nyugati társadalomról van szó, és megint más, amikor egy olyan helyről, mint például Afganisztán. Eleve nagy kérdés, miért akar valaki egy ilyen, pokolinak tűnő (vagy annak lefestett) országba menni… Nos, TeePolgar akart, és ment is, utána pedig megírta élményeit, ezeket olvashatjátok ma. Ám előtte egy kis kitérővel kezdünk, mert a legutóbbi, tadzsikisztáni poszt (amit itt olvashattok, ha kimaradt, a vízumszerzés gyötrelmeiről pedig itt írt) kapcsán elég sok kritika érte a szerzőt, aki akkor hosszú kommentben válaszolt. Most beillesztettem ide azt is, mert szerintem sokat árnyal a képen.

„Nem tudnám az álmaim hajkurászni, ha folyamatosan hostelben vagy hotelben aludnék. (Itt van a coachsurfing profilom.) Oda is kiírtam, hogy engem nem zavar, ha valaki csak a spórolás miatt akar jönni, teljesen megértem és nem zavar, hogy nem a személyem, hanem a pecóm miatt akar jönni hozzám.

Ha másképp lenne, akkor az számomra a feltételhez kötött segítség kategóriába esne, ami nem összeegyeztethető az értékrendemmel.

Ingyenélők is szeretettel fogadva

Természetesen amikor megállok egy országban, és életvitelszerűen élek (bérelek lakást és nem egy lyukat), akkor szállásolok MINDENKIT. A profilomra ki is van írva, hogy ingyenélők is nagyon sok szeretettel vannak fogadva.

Kb. százszor aludtam másnál és valamivel többször szállásoltam Új-Zélandon, Kínában, Dél-Koreában, Bulgáriában, Magyarországon. Én tudom (saját tapasztalat), hogy milyen az, amikor nincsen pénze valakinek, de hajthatatlan vágyat érez az utazásra.

Rendkívül sokat kiveszek, de arról nem akarok, és nem is hiszem, hogy kellene írnom, hogy mennyit teszek vissza a rendszerbe. Amikor kocsim van, akkor ugyanúgy felveszem az összes stoppost, és első kérdésem, hogy kell-e neki szállás...

Anno kis csikó koromban ott tartottunk anyagilag, hogy hónap végén a babfőzeléket felturmixolta (azaz villával összetörte) édesanyám, és azt kentük a kenyérre, ez volt a főtt étel...

ITT OLVASHATÓ