2017. október 3., kedd

A PADLÓ ARRA VALÓ

PUPU BLOGJA 
Szerző: PuPu
2017.10.02.


..., hogy legyen honnan feltápászkodni, mondják a sokat megélt harcosok.
Ez így igaz, és most roppant időszerű is, merthogy visszatért Botka realitásérzéke, és lemondott a Szocialista Párt miniszterelnök-jelölti címéről és vérmes ambicióiról.
Jó döntés volt, habár tudom, vérző szívvel hozta, és neki sem tudok mást ajánlani, mint Churchill életrajzának tanulmányozását.
Persze van közelebbi példa is, mindjárt kettő is, olyan politikusok, akik rettenetes vereség után is képesek voltak feltápászkodni - az egyiket Obánnak, a másikat Gyurcsánynak hívják.
Vannak emberek, akiket egy kudarc agresszívabbá, van, akiket bölcsebbé tesz és megerősít, de vannak olyanok is, akik feladják, és vereségük óta a labdarúgást tanulmányozzák, hogy értsenek végre hozzá - ha már a politikához nem is annyira, ugye...
Vessünk hát egy bánatos búcsúpillantást a szocialisták leamortizálódott reménységére, és vígasztaljon bennünket az a tudat, hogy leomlásával egyidőben magasodott fel Pákozdon Miska huszár száz tonnás szobra, mely akár az ő emlékművének is tekinthető, mégiscsak jobb, mintha egy Miska-kancsó láttán jutna az emberek eszébe.
Természetesen most mindenki elkezd aggódni, hogy na jó, de akkor most hogyan tovább, és mindenkinek elindul az agya, már ha van.

Indokolt az útkeresés, hiszen, mikor végre kikerül egy szekér a kátyúból, a kocsis körülnéz, utat keres, nehogy tíz méter megtétele után egy másik kátyúban üljön a szekér, ő meg nyakig a sárban, és hiába a pántlikák, meg a sallangos lószerszám, soha el nem ér a lakodalomba, a menyasszony meg más vőlegény után néz.
Nem könnyű egy ilyen helyzet.
A mai magyar politika olyan, mint egy láp, a távolról üde rét könnyen elnyeli az embert kocsistól-lovastól, észnél kell lenni.
Ha nekem kellene döntenem, megpróbálnám a helyzet számtalan hátránya mellett megtalálni előnyeit is.
Egyrészt mindenkinek tiszta lappal lehet indulni.
Természetesen ma már nem lehet új ernyőszervezetet gründolni, a politikai nagyszínpadon a mai szereplőkkel kell megoldani az előadást, lehetőleg közönségsikerrel.
Tehát mindenkinek saját lista, minden körzetben egyetlen ellenzéki jelölt, a legesélyesebb.
Mindegy, hogy demokrata, szocialista vagy jobbikos, csak legyen elkötelezett a gonosz Hókuszpók eltávolításában.

És most jön a neheze: kell egy olyan miniszterelnök-jelölt, akit minden érdekelt elfogad.
Miért kell?
Ugyanazért, amiért a L'Oreal Palvin Barbit alkalmazza - hogy eladhatóbbá tegye a terméket, hogy legyen kit felidézni, ha a kormányváltókról beszélünk - legyen listásan is kire szavazni.
Olyan valakit kell kiválasztani, aki vonzó, okos, tapasztalt, rugalmas - és az se baj, ha jó megjelenésű.
Elég ezek közül egy-két tulajdonság, Golda Meier sem a szépségéről volt nevezetes, mégis jobb miniszterelnöke volt népének, mint Palvin Barbi valaha is lehetne...
A tetejébe ezt a személyt nem lenne szabad a választás előtt egy héttel össznépi pankráció szabályai szerint keresgélni, és félre kellene tenni a tradicionális szocialista castingot is.
Legalább ennek a kiválasztási folyamatnak demonstrálnia kellene azt, hogy a kormányváltó oldal képes hatékony együttműködésre - például a jelöltet mindegyik párt listavezetőként szerepeltethetné, üdítő változatosságként a torzsalkodások után.
Természetesen a tárgyalásoknak zárt ajtók mögött illene folyni, lehet, be is kellene falazni a terem ajtaját és minden nap felére csökkenteni az ételmennyiséget, változtatva kissé a minőségen is.
Első nap egy sült liba és a szekszárdi Schieber Pincészet 2012-es Tabu cabernet sauvignonja, egy hét után kétszersült és bodoglári arzénes víz, nitráttal dúsítva.
Volt már ilyesmi, pápaválasztáson, be is vált annak rendje-módja szerint...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.