2017. október 18., szerda

A MOMENTUM PARIZERES KENYERE

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOGJA
Szerző: Tarski
2017.10.18.


„A tulajdonképpeni civilizáció egyrészt emberi szellem fejlődését, másrészt az ember természetre gyakorolt hatásának......a fejlődését foglalja magában” (August Comte: A pozitív szellem)

Vasárnap végre bemutatta a 2018-as választási programját az a Momentum párt, amelyik lényegében ebben az évben lépett a nagy nyilvánosság elé. Azért írom azt, hogy „végre”, mert korábban éppen azzal vádolták ezt a pártot, hogy nincs politikai programja, ami alapján értékelhetnénk a céljait és ennek nyomán eldönthetnénk azt, hogy érdemes-e rájuk szavazni vagy sem.

Most már azonban van program, amit jómagam szörnyülködve láttam, hogy mintegy 364 oldalt tesz ki. Igaz, hogy van olyan része, méghozzá egy kibővített tartalomjegyzék, amelynek nyomán tőmondatokban egy rövidített összefoglalását láthatjuk a párt politikai programjának. Ez azonban mind-mind olyan túlzottan általános kijelentések gyűjteménye, amit igazán nem lehet politikai programnak tekinteni. Ahhoz, hogy ezt megismerjük, szükség van arra, hogy mind a 364 oldalt alaposan átrágjuk. S itt van az első igazán nagy probléma: ki fogja átnézni és kritikailag értékelni a politikai programjukat azok közül a választók közül, akiket meg akar szólítani? Azt sejtem, hogy igencsak kevesen lesznek ilyenek, ami máris azt jelentheti, hogy jó hogy van ugyan program, de annak hatása csak nagyon áttételesen jelentkezhet.

Azt persze nem tagadom, hogy szükség van ilyen politikai programra, hiszen annak több szempontból meg kell felelnie bizonyos követelményeknek. Az egyik ilyen követelmény szerintem az, hogy világos képet kapjunk arra, hogy az illető párt hogyan identifikálja magát, más szavakkal: a politikai palettán hova helyezi el önmagát. Ez ugyanis minden további elméleti és gyakorlati problémát befolyásolni fog. Ilyen identifikációra azonban még utalás szintjén sem találkozunk. A program bevezetőjében ezt olvashatjuk: „Magyarország új politikai generációja vagyunk – nemcsak fiatalok, hanem politikán kívülről jöttek minden korosztályból –, akik értetlenül állunk azelőtt, hogy a politika százéves vitákba van beleragadva. Egy mára kiüresedett vallásháborúba, ami gátol minket a problémák megértésében. A politikai viták hitvitává züllesztésében mindkét oldal felelőssége jelentős, de mára eljutottunk a falig a megosztottságban: a közösségeink párbeszédképtelen, gyűlölködő táborokra estek szét, és a legtöbb ember egyszerűen elfordul a politizálástól.” Szép dolog kinevezni önmagukat „új politikai generáció”-nak, de azt majd a gyakorlatban kell bebizonyítaniuk, hogy valóban képesek azzá válni. Azt ugyanis mindenki feltételezheti, hogy néhány derék fiatal titánnak exhibicionista természetéből kifolyólag kedve szottyant a politizálásra, ami mellé még közismerten jól fizet az arra vállalkozóknak. A politika mindig jó biznisz volt, gondolhatják, és hát miért is ne vegyenek részt abban, ha van rá lehetőségük. A siker szinte biztosnak tekinthető, hiszen fiatalok, akik éppen ennél fogva még nem hibázhattak, nem korrumpálódhattak, nem veszíthették el a hitelességüket és még hosszabb távon próbálkozhatnak a parlamentbe jutás reményével. Az mindenesetre nekem ismerősnek tűnik, hogy ezek a momentumos fiatalok is, értetlenül állnak a mai politika történései előtt. Mintha ugyanezt úgy 1989 körül már mondták volna más titánok, akiket éppen most az újabb titánok hada akar elsöpörni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.