Szerző: Prof. Dr. LAKATOS GYULA
2017.10.08.
Csurka István városi gerilláknak hívta őket, Pető Iván „vidéki fiúknak Pesten”, Orbán- „szabadcsapatnak”, Bill Lomax és Szemenyei-Kiss Tamás „valódi Kádár-gyerekeknek?”.
Mások harcias hatalomvágyókat, számító, gyökértelen, radikális új elitet láttak bennük.
Az őket ismerők említik őket bohó antipártként vagy ötletpártként is. Akinek ennyi arca van, annak nincs is arca. Vagy éppenséggel mégis: sokféle fénytörést megengedő és eltűrő.
A néhai Pünkösti Árpád Európában páratlan társadalmi jelenségnek nevezte, hogy néhány egy akolbeli fiatalember ily’ hamar, tíz év alatt, és ilyen egységben a csúcsra játszotta magát.
Az első generációs értelmiségieknek ez az önmegvalósító hadjárata mégsem előzmények nélküli.
Az elitképzés és önképzés hajtóerői egészen a hajdani Eötvös Kollégiumba nyúlnak vissza, a „megforgatjuk az egész világot” lendülete a hajdani Nékoszéra hajaz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.