Szerző: MADLOVICS BÁLINT
2017.10.04.
Botka László visszalépésének okait vizsgálva többen is megállapították, hogy a szegedi polgármester stratégiája alapvetően elhibázott volt – de hogy miben is volt a hiba, arról már megoszlanak a vélemények. Van, aki szerint Botka 9 hónapja alatt a különállás és a „gyurcsányozás” politikája bukott meg, és a helyes stratégia a mihamarabbi összefogás lett volna; mások szerint Botka lehetetlen követeléseivel („Gyurcsány nélküli DK”) volt a gond, illetve hogy láthatóan nem volt terve arra, hogy mi lesz, ha majd visszautasítják. Végül pedig többen a stratégiának nem külső, hanem a párton belüli részét tartják elhibázottnak: Botka – mint mondják – fölöslegesen nyitott frontokat az MSZP erős emberivel, akik aztán később keresztbe is tettek a szegedi polgármester stratégiájának.
A belső ellenzék kérdése a kifelé képviselt stratégiától csak látszólag választható el: valójában épp a győzelemhez vezető út volt az egyik legfőbb vitapont Botka és a többi szocialista között, a csatározás pedig azután durvult el, hogy a szegedi polgármester a maga stratégiájával nem hozta a várt eredményeket. Ilyenformán nagyon is a stratégia hiányosságai azok, amikre a tanulságok levonása során koncentrálni kell; és hogy tisztán lássuk, mik is voltak Botka stratégiájának hiányosságai, érdemes onnan kezdeni, hogyan is nézett volna ki egy jó stratégia.
Milyen stratégiával győzhető le az Orbán-rezsim? Mi kellett volna ahhoz, hogy az ellenzék győzhessen? Ehhez (minden esetben) egy olyan, egyértelmű kihívóra van szükség, aki a Fideszéhez mérhető támogatottsággal tud az egyéni körzetekben jelölteket állítani – amihez pedig (a jelen esetben) elengedhetetlen, hogy egyfelől a már meglévő, de fragmentált baloldali-liberális tábort össze tudja rántani, másfelől pedig a bizonytalanok komoly hányadát is meg tudja nyerni. Két megoldás van. Az egyik, hogy a pártok valamilyen szinten (a koordinált indulástól a választási pártig terjedő skálán) összefognak, megoldva a meglévő baloldali tábor töredezettségének problémáját, majd valahogy elérik, hogy a jelöltjeikre szavazzanak a bizonytalanok is. Ez a „valahogy” az új pólust képviselő Momentum és LMP különállásával nem lett volna egyszerű egy az óellenzék pártjaiból álló koalíciónak, de nem is lett volna lehetetlen. A régi pártok választhattak volna új taktikát, mégpedig olyat, ami aktivizálja a tábort, médiafigyelmet generál, segít terjeszteni az üzeneteiket és nem utolsó sorban azt a képet sugározza, hogy a választók kezében van a politikusok sorsa, és csak akkor lehetnek jelöltek, ha az emberek őket erre méltónak találják. Ez a taktika lehetett volna az előválasztás, amelyet a régi baloldal pártjai keretezhettek volna egy, a nép által vezérelt megújulási folyamatként is – versenyképes szereplővé válva az új, tisztább ellenzéki pártokkal szemben is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.