A BLOGGER DILEMMÁJA

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2017.10.17.

...Errefelé már új politikai esemény nincs, tulajdonképpen ugyanaz a politikai garnitúra nem tesz semmit az országért és népéért, igaz, ma már gyermekeik is belépnek a politikai térbe. Ezek a gyermekek küllemileg olyanok, mintha Csontváry festette volna őket két kezelés között, beltartalmilag viszont tapasztalatlan, bár agresszív kis akarnokok. 
Hálistennek, azért nem megy minden a Főmérnök tervei szerint, így valószínűleg csak egy feledhető momentum lesznek a XXI. század magyar történelmében.
A politikusok is ugyanolyanok, mint amilyenek voltak, egy fikarcnyit sem tanulnak a történelemből, még kevesebbet saját bajukból, múltjukból. Tizenöt éve nem ismerik fel a külvilág változásait. Már régen felszántották a szekérutat, ahol ők iskolába jártak hajdan, de ők még mindig ott csapatnak ezerrel, és néha még csodálkoznak is, hogy a szembejövő fák törzse egyre vastagabb...
Van közöttük egyszerű karrierista, van, amelyik küldetést teljesít, de nekem legjobban az tetszik, aki addig adott tanácsot másoknak, míg temetőjükön keresztül be nem tudott masírozni a kiürült politikai térbe.
Igaz, mára már saját magát is kinyírta, így szolgáltatva igazságot áldozatainak...

A szocialisták legfőbb ellenfele Gyurcsány, aki anno meg merte tenni azt, amit nem sokkal előtte ők tettek meg az MSZMP-vel, csak a klasszikus Horn-Thürmer felállást nem tudták reprodukálni, mert nekik nem volt egyetlen Horn-kvalitású politikusuk sem, és hát azért Gyurcsány sem egy Thürmer...
A liberálisok nagy pofája a múlté, mára csak a maradék egyetlen bánatos tégla kóvályog a politikai térben, de már beállították az íróasztalát Szili Kati íróasztalával szemben, már csak a választásokat kell megvárni, és jöhet a megvilágosodás.
A magyar politikai osztály nem ér egy kalap szarkalábat sem, értem ezen a magukat civilként eladni próbáló szerencsétlenkedőket is.
Elvtelenek, haszonlesők, amelyiknek véletlen vannak elvei, az ügyetlen, a többiek meg két forintért Dorozsmáig abuzálnák a kecskét - kompromisszumokra és együttműködésre képtelen, kontraszelektált és beszari banda. Nem is csoda, hogy a Nemzet Malaca el tudja nyomni őket, csak azzal, hogy vaddisznó.
Mindegyikük előtt Zrínyi szelleme lebeg, kockázatot egyik se mer vállalni, elfelejtik, hogy egy vaddisznó ellen nem lehet szépségdíjas csörtét nyerni, abba bele kell vágni a dárdát, mindegy hogyan, de tövig.

A választók eszetlenebbik részének tetszenek a populista szólamok, a hazaffyas böfögések, a gyűlölködő nagypofájúskodás.
A kérdés az, hogy akkor is tetszeni fognak-e, amikor majd a tajgán süvít a szél, a tavakon jégbe fagy a libák püspökfalatja.
Akkor majd segítségért kiabálnak: Vologya! Vologya! - Vologya is kiabál majd: Vityka! Vityka! - aztán már csak a farkasok hangja száll a szélben: csam-csam, nyam, nyam...
Dicső elmúlás lesz...

ITT OLVASHATÓ