'56 A TÁVOLBAN

HVG ONLINE - VÉLEMÉNY
Szerző: RÉVÉSZ SÁNDOR
2017.10.23.

Mi marad a liberális szocializmus forradalmából és a megszálló hatalom elleni szabadságharcból azoknak, akik a liberalizmust is, a szocializmust is tagadják egy meg nem szállt, külső hatalom parancsuralma alatt nem álló országban? Semmi. Nekik nem a forradalom egy részét kell a forradalom egészének hazudniuk, hanem a forradalom ellentétét. A magyarok szabadságharcának kell hazudniuk a magyarok szabadságjogai elleni harcot, és erre kell redukálni '56-ot.

1956 - a múlt. Mint 1848. A rendszerváltás éveiben nem az volt. Reveláció volt. Kinyíltak a három évtizeden át befogott szájak, föltörtek a betömött források, láthatóvá váltak a föld alá szorított tények. '56 megelevenedett. Az '56-osok beléptek a közéletbe és alakították azt. Szervezeteket alapítottak és vezettek; temettek, beszéltek, szerepeltek, ott voltak a pártok vezetői, a választások jelöltjei, az ország kormányzói és törvényhozói között. Az első szabadon választott kormány feje '56-os volt, a másodiké meg ellen-'56-os pufajkás, s mindkettő ciklusában egy prominens '56-os volt a köztársaság elnöke. A Nagy Imre per életben hagyott öt vádlottja közül ketten közöttünk voltak még. De csaknem annyi idő telt el a rendszerváltástól mostanáig, mint a forradalomtól a rendszerváltásig. Közel járnak már az ötvenhez a legfiatalabbak is, akik a rendszerváltás '56-revelációját átélték. A nyolcvanhoz közelednek az egykori gyerek-forradalmárok, akik '56 politikai jellegéről koruknál fogva még nem tudhattak semmit. A forradalom diákjai, ifjúmunkásai, kallódó fiataljai a kilencedik ikszben járnak. Közülük már csak Mécs Imre és Wittner Mária van jelen a közélet ellentétes pólusain. Azok közül, akik véleményformálóként élték át a forradalmat és alakították annak utóéletét, Kende Péter és Méray Tibor van még velünk. Méray a kilencvennegyedik évében jár, Kende karácsonykor lesz kilencven. Isten éltesse őket sokáig. A forradalom vezetői közül nem él már senki.

'56 a rendszerváltás idején a forradalmárok és az utókor közös tulajdona volt. Ma már csak az utókoré. Mint történelmünk összes többi forradalma, felkelése, szabadságharca. Ezeknek az a közös tulajdonságuk, hogy egyszerre aktuálisak és nem azok. A valóság sohasem eszményi, a forradalmak eszményeiből mindig tartozik valamivel. Másrészt meg, mire egy forradalom az utókor birtokába jut, épp eleget változik a világ, s gyarapodik a történelmi tapasztalat, hogy ne lehessen minden érvényes úgy, mint egykoron.

Az ünnepnapi tudat viszont nem árnyal. Történelmi eseményeket történelmietlenül szoktak ünnepelni. Ez az azonosulás feltétele. Történelmi távolságban lévő történésekkel csak a távolság tagadásával lehet azonosulni. Az ünneplés szentesítés. Szent forradalomhoz szentségtörés a távolság megtartásával viszonyulni. Szentséget törünk, vagy történelmet hamisítunk. Ki kicsit, ki nagyon...

ITT OLVASHATÓ