Szerző: Prof. Dr. Lakatos Gyula
2017.09.11.
Az államban minden ember elvileg két személyt egyesít magában, az önálló, saját érdekeit követő egyént és az állampolgárt.
Az egyik oldalról azt kívánja az erkölcsi igazságosság, hogy mindazokat az állami kiadásokat, amelyek sem az államra, mint egészre nézve nem feltétlenül szükségesek, sem pedig az állam minden egyes polgárára, megkülönböztetés nélkül, nem hasznosak, olyan adókkal kell finanszírozni, amelyet az előnyben részesülő polgárok olyan arányban viseljenek, amelyen arányban élvezik annak hasznát. Minden állami kiadás, ami az állam egyes polgáraira érvényesen megfogalmazott céllal történik, azt (pl. a művelődés növekedésének igénye) az adókötelezettek szabad jövedelmük arányában kell, pontosabban kellene, hogy finanszírozzák.
Az emberek általános esendőségénél és gyengeségeinél fogva az igazságos adózás a mai napig eszményi követelmény, amelyre minden államnak törekednie kell, amit még a legtökéletesebb államalakulat legtökéletesebb kormányzata sem ért el.
A történelem arisztokratikus, feudális korszakaiban az adóbeszedés a magasabb társadalmi osztályok érdekében történt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.