- VENDÉG
Szerző: Forgács Erzsébet
2017.09.23.
Mikes Mirtill: e-mail egy falról Rodostóba
Tárgy: Köntörfal
Az iskoláról akarnék már írni nagyon kendnek, de belátom, hogy ha engem nem érdekel, akkor a kend érdeklődésére pláne nem tarthat számot. Tavaly óta annyi az újdonság, hogy már az első tanítási napon 9 – leírom betűvel is – kilenc óránk volt. Minden tanár beígérte, hogy az idén szigorúbb lesz velünk. Keménykedés, fogcsikorgatás. Beláthatja, erről nincs mit írni. A tata nagyon öreg, a szeme is rossz, mégis látja a láthatatlant, és nem hagy engem siránkozni. „Tudod – mondja – évek óta szívatják őket. Valamikor a tanár önálló, tudással felvértezett személyiség volt, akit a mostani műveletlen csicskák meg se mertek volna szólítani, most meg ezek parancsolnak nekik, mert a zsebükbe a pénzünk és alattuk ficánkol a Semjén lova.”
Mondjuk ez kicsit tömény volt így egy szuszra, de a papa már csak ilyen. Nem csak simán válaszol, hanem – mindjárt eszembe jut – összefüggésbe helyezi, mert szerinte csak valamennyi kiváltó ok ismeretében alakulhat ki érdemi álláspont. Kend sejti már bizonyára, hogy én már rég nem csak a gondolat fonalát, hanem az egész gombolyagot elveszítettem. Viszont a szinkrontolmácsként is sikeres nagyi már nyomta is a tutit; „neked az a dolgod az iskolában, hogy tanulj!”
Most itt tartunk. Persze, nem ilyen egyszerű a dolog. A tata cimborái szerint mi, a „zs” generáció, a világvégére hangolva, valószínűleg teljes napfogyatkozásban töltjük majd az életünket, ha az iskola még mindig az életre készít fel, mert reggel sötétben megyünk az iskolába, ott egész nap sötétben tartanak bennünket, és este sötétben jövünk haza. Megspórolja az állam a sok éjjellátó készüléket az átneveléssel. Nem is tudom. Valami trükk biztos van, de rá nem jövök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.