UTOLÉRNI ÉS TÚLSZÁRNYALNI

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA 
- SZABADPOLC
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2017.09.22.

2030-ra Magyarország lehagyja Ausztriát, mondta Orbán a velencei Fidesz-frak­cióülésen, legalábbis azon Fidesz-képviselők szerint, akik az örömhírek kiszivá­rogtatására vonatkozólag kaptak a felsőbbségtől fontos megbízatást. Természete­sen a kihelyezett frakcióülés szigorúan bizalmas tanácskozás volt, ám a miniszter­elnök csupa szívderítő információt osztott meg az egybegyűltekkel, és nyilván fon­tosnak látta, hogy ezekről a magyar emberek is értesüljenek. Mindenekelőtt arról, hogy valamikor 2030 körül elhúzunk Ausztria mellett, politikai terminológiával élve utolérjük és túlszárnyaljuk, csak hát az ATV-nek szivárogtató képviselők fia­tal korukból és hiá­nyos történelmi ismereteikből fakadóan nem tudták, hogy ezt szakszerűen így kell mondani.

Az „utolérni és túlszárnyalni” (oroszul dognaty i peregnaty) program először a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusán fogalmazódott meg, később aztán a szocialista tábor más országai is átvették. Az MSZMP 1962‑ben tartott VIII. kongresszusa párthatározatban deklarálta, hogy „az egy főre jutó fogyasztás 1980-ban magasabb lesz, mint a fejlett tőkés országokban”. Nem jött össze, van ilyen, később pedig feledésbe merült az egész.

A Fidesz efféle párthatározatokat nem szokott hozni, náluk elég, ha Orbán vala­mit kimond. Megszüntetjük Magyarország energiafüggőségét, hangoztatta pél­dául 2013-ban a Millenárison az ő úgynevezett évértékelő beszédében, majd egy éven belül aláírta a paksi bővítésre vonatkozó orosz–magyar megállapodást. Az új reaktorblokkok kétségkívül növelik Magyarország energetikai függetlenségét, vé­lekedett az aláírást követően Putyin, aki a magyar jobboldal köreiben nyilván sá­táni humora miatt vált népszerűvé. Igen, Magyarország energetikai függetlensé­gét leghatékonyabban úgy lehet garantálni, hogy titkos paktum alapján, orosz hi­telből, orosz technológiával, orosz üzemanyagot használó, orosz közreműködéssel üzemeltetett atomerőművet építünk, hogyan másképp.

Megállítjuk a népesség fogyását, mondta Orbán 2013-ban, viszont a Statisztikai Hivatal szerint a népesség fogyása azóta felgyorsult. A magyar gazdaság ver­senyképességét a világ legjobb harminca közé visszük, jósolta a miniszterelnök, ehhez képest Magyarország versenyképessége folyamatosan romlik, tavaly a negyvenhatodik helyen álltunk, idén az ötvenkettediken. A 2017-es IMD Verseny­képességi Évkönyv adatai szerint mind a visegrádi, mind a kelet- és közép-európai uniós tagállamok között sereghajtók vagyunk. A nemzeti össztermék 50 százalé­ka alá csökkentjük az államadósságot, hangzott el a legfőbb szájból 2013-ban, csakhogy a Nemzetközi Valutaalap Magyarországot érintő legfrissebb jelentése szerint az államadósság idén a nemzeti össztermék 73,1 százalékára csökkenhet, 2018-ban pedig 71,8-ra. Az se egészen ötven. Több egyetemünket is bevisszük a világ kétszáz legjobb egyeteme közé, hangoztatta a miniszterelnök 2013-ban, az­óta négy és fél év telt el, a világ legjobb kétszáz egyeteme között magyar továbbra sincs, és ha így megy tovább, nem is lesz. Európában egyedülálló módon megfe­leztük a politikusok számát, mondta ő, kormányunk viszont hovatovább a Csepel Vas- és Fémművekre kezd emlékeztetni, persze csak az alkalmazottak létszáma alapján. (Morális színvonalát tekintve a vörös Csepel egy szerzetesrendnek tűnik hozzá képest, de hát ezt nem is kéne mondanunk.) A legérdekesebb prófécia pe­dig úgy hangzott, hogy „az újraiparosítással a magyar ipart összeépítjük a né­mettel”. Úgy rémlik, a németek erre akkoriban nem reagáltak, hanem fásultan vették tudomásul, hogy az iparuk össze lesz építve a miénkkel. Lehet, hogy ez az­óta le is zajlott, csak senki se vette észre... 

ITT OLVASHATÓ