Szerző: Határátkelő / Eszter
2017.09.13.
Európában élve szerintem elképzelni sem tudjuk, milyen érzés lehet, amikor egyszer csak megérkezik az otthonunk felé egy Irma méretű hurrikán. Az elmúlt napokban persze rengeteg híradás szólt erről, de azért mégis más, amikor olyasvalaki számol be, aki átélte az egészet. A floridai Jacksonville-ben élő Eszter és családja saját otthonában élte végig Irma érkezését és távozását – hogy milyen élmény volt, és miért nem mentek el, erről is szól a beszámolója.
„Hogy miért marad egy floridai, amikor tudja, hogy jön az óriási szörny? Miért nem menekül? Miért kockáztatja az életét?
Már tíz éve élek Floridában, és szerintem ez a legcsodálatosabb állam az Egyesült Államokban. A gyönyörű homokos tengerpartjaival, édesvízi forrásaival és lagúnáival, a rengeteg zöld erdőjével. Én beleszerettem!
Mielőtt ideköltöztünk már tisztában voltam a veszélyeivel is: viharok, hurrikánok, tornádók, aligátorok, cápák.
A Florida észak-keleti csücskében található Jacksonville a legbiztonságosabbnak helynek tűnt. Hamar bele kellett szokni a nyári mindennapos zápor-zivatarokba, a nagy páratartalomba, és persze a minden vízben megtalálható aligátorokba.
Még tisztán emlékszem az első nyári tornádó riadóra. A tévét néztük a gyerekekkel, amikor megszólalt a hangos sípolás, és mindenkit felszólítottak, hogy meneküljön biztonságos helyre.
Hívtam is rögtön a szomszédot, hogy mit kell ilyenkor tenni. Ő elég flegmán fogadta a hírt, én meg rettegtem, hogy akkor most mi lesz. De semmi nem történt. Internetes kutatásaim után rájöttem, hogy itt elég gyakran lesznek tornádóriasztások, de ezeket nem lehet összehasonlítani egy kansasival.
Bár fákat kicsavarhat, a házat kicsit megrongálhatja, emberi életet nem nagyon veszélyeztetnek ezek a floridai twisterek. Ma már csak háttérzajként hallom a tornádóriadót..."...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.