SZEGÉNY, SZEGÉNY MAGYARORSZÁG

GÉPNARANCS 
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2017.09.23.

Lopva néz rám, azt lesi, látom-e, hogy mit csinál. Próbálok úgy tenni, mintha nem látnám, de közben persze, hogy látom. Hiába nézek másfelé, látja rajtam, hogy mindent tudok. Még magát sem képes becsapni, engem még kevésbé.

Úgy tesz, mintha nem is érdekelné, hogy mi van a szemetesben.

Mint aki halkan belenézett.

Épp csak annyira nyúl hozzá, amennyi ahhoz kell, hogy felemelje a tetőt és szemrevételezze a tartalmat.

Új lehet a kukázók világában, ezt onnan sejtem, mert még szégyenkezik azért, amit csinál. Nem neki kellene szégyenkeznie, ezt is tudja, de akik miatt most mégis szégyenkezik, azok nem szégyellnek semmit.

Nem hajléktalan, őket könnyű megismerni. Nem csak onnan, hogy még a többi magyarnál is rosszabbul öltözöttek, hanem, mert reménytelenség van a szemükben, és félelem a tartásukban.

Emberünk még nem ilyen. Tiszta, bár viseltes ruha és cipő van rajta, tekintete nem riadt, inkább kifejezéstelen. Nemrégiben veszíthette elé a munkahelyét, a családja még kitart mellette, a barátai is biztatják, ha nagyon erőlködik, ő maga is elhiszi, hogy van még visszaút...

ITT OLVASHATÓ