- TARSKI BLOGJA
Szerző: Tarski
2017.09.02.
Mozgalmas másfél hónapot tudhatunk magunk mögött, amiből bőven lehetne csemegézni, mégis most egy júliusi adósságomat kell rendeznem. Történt, hogy a legutóbbi bejegyzésemhez (A bűn fokozatai)fűzött egyik kommentár szerint (ahogyan én értelmezem) mindenkinek tartoznia kell egy politikai szekértáborhoz, hiszen az nem lehet, hogy egyikhez sem kapcsolódunk, hiszen itt most két gyökeresen ellentétes fél áll egymással szemben. Az egyik a progresszió, tehát a balliberális ellenzék és a másik pedig a regresszió, vagyis a Fidesz és a KDNP lenne, tehát nincs középút. Én és nyilván mindenki egy kényszer előtt áll: vagy az egyiket, vagy a másikat kell választanunk. Jómagam pedig, legalábbis a kommentelő szerint, a regresszió oldalán állok, hiszen szerinte a Fidesz politikáját támogatom.
Ha ezt a gondolatmenetet így egy az egyben elfogadnánk, akkor politikai szempontból tényleg két részre szakadt országgal állnánk szemben. Sokan valóban ezt gondolják manapság a politikai helyzetünkről. A realitás azonban sokkal színesebb, csak éppen az a maga pompájában nem tudott eddig megjelenni. Ha azt a felosztást fogadnánk el, miszerint létezik a baloldali szociáldemokrata, a centrumban elhelyezkedő liberális és a jobboldali konzervatív politikai filozófia, akkor csupán a három legfontosabb politikai filozófiai irányzatot jelöltük meg. Ezeken belül is számtalan áramlat lehetséges, sőt, a három fő irányzat között is lehetnek átfedések és átmenetek. Azt még megközelítően sem tudjuk megmondani, hogy ténylegesen hányféle politikai filozófiai áramlat van akár csupán hazánkban is.
Nyilván az egyes egyének olyan esetekben, amikor egyik politikai párt sem képes tökéletesen megjeleníteni az eszmeiségét, akkor ahhoz a párthoz csatlakozik, majd azt a pártot támogatja a szavazatával, amelyik a legközelebb áll a tényleges eszmeiségéhez. De ez egyúttal nem azt jelenti, hogy minden tételével egyet is fog érteni. Ilyen helyzetben vagyok én is, aki bár elvileg szocdemnek vallom magamat, a gyakorlatban nincs olyan párt, amelyik érdemben képes lenne megjeleníteni a politika síkján az eszmeiségemet. Azt most senki se mondja nekem, hogy az MSZP szocdem párt, ezért őket kellene támogatnom, mert ez egyszerűen nem igaz. Az MSZP a rendszerváltozás után magával hozta a baloldaliságát, és a kommunista gondolkodásmódját, de a liberális demokráciának megfelelően sohasem volt képes politizálni. Valahogy úgy nézett ki a helyzet, hogy inkább sodródott a politika viharában és egyetlen kapaszkodója volt, az önmagára aggatott baloldaliságuk, aminek kétségbe esetten igyekeztek is megfelelni. A piacgazdasággal adekvát szocdem politikától olyan messze voltak, mint a rendszerváltozáskor, vagy inkább a rendszerváltozás előtt és sohasem tudtak ebből a béklyóból kilépni. Ennek egyebek mellett az is volt/lehetett az oka, hogy javarészt az akkori KISZ-esekből lettek a ma politikusai...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.