(SPIRÓ GYÖRGY: CURRICULUM VITAE)

ÉLET ÉS IRODALOM / PRÓZA 
- SZABADPOLC
Szerző: Király Levente
2017.09.11.

Így írtok - Tematikus prózaösszeállítás: PARÓDIÁK
Az iskolakezdésre hangolunk, kortárs, klasszikus és világirodalmi stílusgyakorlatokkal, a nagyszülőknek ismétlésképpen, szülőknek és diákoknak a lendület kedvéért.
Bödőcs Tibor, Hetényi Zsuzsa és Király Levente paródiái.

(Spiró György: Curriculum vitae)

Budapesten születtem, délután, nagybetegen, ráadásul magyarnak (plusz zsidó). Még a szülészeten megtanultam latinul, elsősorban az orvosoktól, bár néhány nap elteltével kénytelen voltam megállapítani, hogy a nyelvtannal elég nehezen boldogulnak, és a kiejtésük is helyenként pocsék. Erre fintorogva hívtam fel a figyelmüket, bosszúból romlott tápszerrel kezdtek el tömni, és örökre bevonták az olvasójegyem. Korán megtanultam, hogy ha a butaság gonoszsággal párosul, rémisztő energiákat képes felszabadítani – és e két világformáló erő imád egymással üzekedni (ez már egy későbbi megállapításom, féléves, azaz öreg koromból).

Budapesten születtem, délután, nagybetegen, ráadásul magyarnak (plusz zsidó). Még a szülészeten megtanultam latinul, elsősorban az orvosoktól, bár néhány nap elteltével kénytelen voltam megállapítani, hogy a nyelvtannal elég nehezen boldogulnak, és a kiejtésük is helyenként pocsék. Erre fintorogva hívtam fel a figyelmüket, bosszúból romlott tápszerrel kezdtek el tömni, és örökre bevonták az olvasójegyem. Korán megtanultam, hogy ha a butaság gonoszsággal párosul, rémisztő energiákat képes felszabadítani – és e két világformáló erő imád egymással üzekedni (ez már egy későbbi megállapításom, féléves, azaz öregkoromból).

A szülészetről kikerülve már perfekt írtam s olvastam négyféle ábécén és nyolcféle nyelven, plusz anatómia, s már a belgyógyászathoz is konyítottam kissé (levelező tagjává fogadott a francia orvosi akadémia, plusz a New York-i Filharmonikusok, de ők tévedésből). Rögtön rájöttem, hogy száztizenhét gyógyíthatatlan betegségem van, ennek a fele még halálos is, és a másik fele sem tréfa. Ez így nem kóser, gondoltam, és zülleni kezdtem: egzisztencialisták, protomarxisták és indexre tett újplatonisták tanulmányozásába kezdtem, eredetiben. (Ahogy Kertész Imre barátom írná: természetesen.)

A bölcsődében társaimnak érezhetően a korai avantgárd mesterek hatására megalkotott festményeiből kiállításokat szerveztem (én csak közepes tehetségnek számítottam, így szerényen háttérbe vonultam, és inkább híres, XVIII. századi angolszász közjogi paradoxonokat oldottam meg, fejben), a megnyitókat viszont én laudáltam, de jutott időm arra is, hogy szlavofil önképzőkört alapítsak, elsőként Pesten – később tudtam csak meg, hogy Budán a TGM egy szemeszternyivel megelőzött. A hólyag! Bánatomban kipróbáltam a depresszió összes formáját, de sajnos remek pszichológus lettem időközben, ugyanis önanalízisbe jártam hozzánk, a terápiás dívány és hipnózisóra (plusz lánc) megtekinthető hagyatékom kezelőjénél, azaz nálam (minden hétfőn reggel fél héttől negyed nyolcig, előzetes bejelentkezés alapján, ugyanis csak ekkor van egy kis lélegzetnyi szabadidőm, amikor a gyógyszereket rendezgetem a gyári csomagolásból a saját dobozkáimba, plusz szurik és szirupok). A terápiás kezelésért (egyébként a freudi és a jungi vonal szintézisére törekvő, ún. krasznojarszki iskola liberális-anarchoszindikalista szárnyának voltam egy ideig követője, utána saját iskolát alapítottam, ennek kudarcairól és sikereiről írtam két évtizeddel később egy tanulmánykötetet, angolul, The Bad Bed címmel, így próbáltam betörni az angolszász tudományos életbe, de az Oaksford University Presso betűhibát vétett a címlapon, így a The Bad Bud a westernek közé került a boltokban, s ezerötszáz oldalas terjedelme, valamint nehéz, szakmai nyelvezete miatt mérsékelt sikert aratott) szerény óradíjat számoltam csak fel, szolidaritást vállalva deklasszált (plusz zsidó) szüleimmel. Az összegyűlt pénzből illatos radírgumit vásároltam, és szétosztottam csoport- és sorstársaim között. Egy kivételével mind kórházba kerültek, szegények azt hitték, amerikai rágógumi, csak még a háború előttről, azért olyan kemény. Ekkor tanultam meg, hogy a legtisztább jó szándék is lehet nagy problémák okozója, azaz hiába dobsz kenyérrel (még csak nem is szárazzal!), kővel dobnak vissza. A szülők veréssel és ami még rosszabb, feljelentéssel fenyegetőztek, így Belgrádba menekültem, vinni kényszerülve magammal idős, beteg szüleimet is: édesapám ekkor már majdnem betöltötte a harmincat! Óriási felelősség szakadt a nyakamba, mindezt tetézte szerb osztálytársaim ellenszenve, mert már az első nap kiderült, mindnél jobban ismerem az anyanyelvüket, amit én csupán hobbiból tanultam meg egy szomorú, esős hétvégén. Másnapra a tanárok is gyűlölni kezdtek, mert náluk is jobb voltam, ezért összefogtak ellenem, és nem engedték publikálni a Szamojéd jövevényszavak az ó-közép-szerb korból című hatkötetes monográfiámat. Ekkor tanultam meg, hogy... vagyis addigra már rég tudtam, meg sem lepődtem. Huzatos lakásunkban már öröknáthával küzdöttem (ez az én saját gyártmányú szavam, ne keresgéljék az értelmező vagy orvosi szótárakban). Később Petri György barátomnak úgy megtetszett e szóalkotásom, hogy, kissé módosítva ugyan, de sikerrel parafrazeálta (lásd: Örökhétfő)...

ITT OLVASHATÓ