Szerző: Göbölyös N. László
2017.09.11.
Háborúk dúlnak, országok pusztulnak, egész népek válnak földönfutóvá. Elárvult gyerekek százezrei próbálnak kétségbeesetten belekapaszkodni a túlélés szalmaszálaiba. Ugyanott tart ma is az emberiség, ahol a második világháború után. Ma is le lehetne forgatni a Valahol Európábant tetszés szerinti helyszínen, és napjaink gyermekszereplői ugyanúgy saját sorsukat játszanák el a kamera előtt, ahogy Radványi Géza kis hősei. Így élte meg szerepét Harkányi Endre is, a Vörös felejthetetlen alakítója.
A Kossuth-díjas színművész ezekben a napokban kettős jubileumot ünnepel. Hatvan éve végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ezzel belép a gyémántdiplomások sorába. És hetven éve készült el a Valahol Európában című film, amelynek felújított változatát a miskolci Jameson Cinefest keretében mutatják be.
– A filmben szereplő gyerekek többsége a IX. kerületi Dzsumbujból került ki – emlékezik Harkányi Endre. – Én a VIII. kerületből jöttem, de ugyanolyan árva és csavargó voltam, mint ők. Tizenhárom évesen állandóan ellógtam az iskolából, a filmeket viszont imádtam. Újságban hirdették, hogy gyerekeket keresnek egy filmhez, és jelentkeztem. Körülbelül kétezer gyerek jött össze a Hunnia Filmstúdió udvarán, és Radványi Géza bácsi szelektált. Odajött hozzám. Rémesen nézhettem ki, vörös voltam, tele szeplővel. Megfogta az arcomat, belenézett a szemembe és „meglátta zsenialitásomat”. Kevesen tudják, hogy a forgatókönyvben még benne volt, de a filmből már kimaradt az én figurám története, az, hogy miért mondogatja monomániásan a gyerek, hogy „Könyörgöm, akasszuk fel” – ami akár nevetést is kiválthat a nézőkből. Csakhogy ennek a gyereknek a szüleit a szeme láttára akasztották fel, ezért ismételgeti. Ezt én csak később tudtam meg. A filmgyárbeli bulira összegyűltünk jó néhányan a gyerekek közül. Kaptunk kakaót és 350 forint gázsit. Az én pénzemet ellopták tőlem, de a stáb összeadta…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.