Szerző: Szele Tamás
2017.09.08.
– Otthon jártam, Sajókám, de délután kimegyek a Múzeumkertbe.
– Már megint hívja a Petőfi?
– Nem, a haza hív.
– Mondom, hogy a Petőfi.
– Mondom, hogy a haza.
– És mit fog ott csinálni, talpra áll, ha már a haza hívta randira?
– Nem vagyok én keljfeljancsi. Üldögélni fogok.
– Üldögélni? Meddig?
– Úgy év végéig.
– Mi volt a szabálysértés?
– Milyen szabálysértés?
– Amiért le kell ülje a három hónapot. Ráadásul a Múzeumkertben. Nem is tudtam, hogy az BV-intézmény.
– Nem volt szabálysértés, maga analfabéta velociraptor, én hazafiságból fogok ülni!
– A Táncsics is amiatt ült, a Göncz is… csak ők többet. Három hónappal maga nem is a haza fia, csak a kisfia. Esetleg unokája. Mit művelt, bekente vízfestékkel a Sándor-palotát?
– Nem kentem be semmit, Arany-emlékév van.
– És ezüst is. Ebben az évben minden nemesfém emlék lett, a héten adtam be az utolsó smukkokat a zaciba.
– Arany Jánosról beszélek!
– Értem, miatta fog ülni.
– Ugyanis elviszik a szobrát év végéig…
– …és beadják a zaciba.
– Nem beadják, restaurálják!
– De miért pont magának kell leülnie a restaurációt?
– Hazafiságból úgy döntöttem, hogy míg nincs ott a szobor, felülök a helyére, mégsem hagyhatom Arany nélkül a nemzetet így, az emlékév kellős közepén.
– Aha. Mentéje van?
– Nincs, csak jöttém...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.