REGGELI A HAJLÉKTALANSZÁLLÓN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Csepregi János
2017.09.11.

A biztos lakhatás hiánya védtelenné, kiszolgáltatottá teszi az embert, különösen akkor, ha nincs védelmet nyújtó család, kapcsolati háló. A Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) munkatársait hetente átlagosan három esetben keresik fel olyan otthontalanok, akik bűncselekmény áldozatai. Az esetek jelentős része azonban rejtve marad a szakemberek előtt, vagy csak a segítő kapcsolat elmélyülését követően kerül felszínre. A nők, az utcán élők, az ötven felettiek, a pszichiátriai vagy szenvedélybetegek, a fogyatékkal élők áldozattá válás szempontjából kiemelten veszélyeztetett csoportok.

Fizikai kiszolgáltatottságuk, egészségi és pszichés problémáik miatt az utcán élők válnak legkönnyebben bűncselekmény áldozatává. Bántalmazásról, zaklatásról, lopásról, rablásról számolnak be legtöbbször. Sokan viszont épp szálláshelyet keresve kerülnek hasonló helyzetbe. Férfiak esetében jellemzően lakhatást és munkát ígér a szállásadó, azonban fizetni már nem fizet. Az áldozat ilyenkor vár és tovább dolgozik, mivel nem tudja, hová is mehetne. Ígérgetéssel, fenyegetéssel tartják sakkban. Hónapok vagy akár évek telhetnek el, mire ki bír lépni (például megszökik), ha ki bír egyáltalán. A nők esetében – hasonló helyzetben – a szállásadó indítéka gyakrabban szexuális természetű, az erőszak pedig jóval általánosabb. Ha van gyermek a családban, ő is áldozattá válhat, vagy épp az ő védelme érdekében a szülő, legtöbbször az anya, további sérelmeket tűr el. Az intézményi ellátás védelmet jelenthetne ugyan, de sokakat az információ hiánya vagy a bizalmatlanság akadályoz abban, hogy segítséget kérjenek. A családok különösen félnek az ilyesmitől, gyermekük esetleges kiemelésétől tartva, hiszen jóval kisebb a családok befogadására biztosított intézményi kapacitás (családok átmeneti otthona, anyaotthon), mint amennyire igény volna.

Kevésbé ismert tény, hogy legalább minden negyedik hajléktalan nő. Jelenlétük nem annyira szembetűnő, mert kisebb számban éjszakáznak közülük közterületen. A szállókon lakókról pedig nem feltétlenül derül ki első látásra, hogy nem saját otthonukból indultak reggel dolgozni. Felmerülhet, talán azért van kevesebb nő az otthontalanok között, mert a férfiak egy része válást követően kerül az utcára, a lakásban pedig a volt feleség marad. Azonban elképzelhető, hogy a női hajléktalanság más, mint a férfiaké. Lehetséges, hogy a nők könnyebben találnak szívességi vagy olcsó lakhatást az ellátórendszeren kívül, gondozásért, takarításért cserébe könnyebben fogadják be őket ideig-óráig rokonok, barátok. A hajléktalan nők jobban ápolják kapcsolataikat, többen találkoznak, beszélnek napi szinten felnőtt vagy kiskorú gyermekeikkel, (volt) férjükkel, élettársukkal, míg a férfiak leginkább testvéreikkel beszélnek.

A hajléktalan nők rengeteg traumát hordoznak, sokan a poszttraumás stressz szindróma tüneteit mutatják. Sokszor épp ez akadályozza őket abban, hogy kilépjenek a hajléktalanságból...

ITT OLVASHATÓ